2013. december 15., vasárnap
Arra van időd amire szánsz
2013. november 3., vasárnap
2013. október 28., hétfő
2013. október 22., kedd
Zavartság
Barátság, vagy szerelem? Vagyis úgy értem, legjobb barátnőm szerelmes a, hogy is mondjam... Inkább egyszerűen írom, legjobb arátomba (nem tudom még miért kötődök hozzá ennyire). Már pár lépést is tett az ügy érdekében, és nekem ez rosszul esett. Magam sem értem miért. Féltékeny nem lehetek, az kizárt!!!. Lehet, csak félek, hogyha összejönnek, én el leszek felejtve. Vagy nem tudom. Össze vagyok zavarodva!!!2013. október 16., szerda
Képzelet.
- Engem választana. Nem láttad hogy néz rám fakton? - folytatja egy picivel magasabb, hosszabb barna hajú úrifiúcska. Dávidnak hívták.
Így folytatódott a vita amígy Juli, aki karcsú magas lány volt oda nem ment.
-Fiúk mire ez a nagy felhajtás? Ki mond igent mire?
- Vadóc, az F-ből. Fel akarjuk kérni szalagavatóra, de nem tudjuk eldönteni hogy ki legyen erre jogosult.
- Vadóc? Ő velem fog táncolni.- harapott almájába Feri, akinek bonygyoli haja kócosan omlott homlokára.
- Hogy lehetsz ebben olyan biztos?- értetlenkedett Juli, aki Vadóc jó barátja volt. Tudta hogy a lány kétségbe volt esve a nagy esemény miatt, ugyanis félt hogy nem lesz párja.
- Már egy hete megkértem.
- De, az lehetetlen, akkor éjtnappalá téve erről beszélt volna. Ő már csak ilyen.- Döbbent le Juli.
- Lehet még mindig nem fogta fel. - vigyorgott Feri.
A kollégiumban Juliék szobájában.
Mint mindig, Vadóc most is náluk lebzselt. Nagyon ráálltak a szalagavató témára. Emma, akinek.barna haja van és barna szeme épp azt mesélte, hogy aznap kérte fel egy D- srác, aki nagyon bejön neki.
-Tényleg Vadóc, nem is mesélted, hogy neked már egy hete van párod! - Jutott Juli eszébe. Emma kérdőn nézett a lányokra. -Feri kijelentette, hogy már vagy egy hete felkérte Vadócot. - Magyaràzta Emmának, majd az alanyhoz fordult, aki fülig elvörösödött.- Miért nem mondtad eddig?
-Nem kérdeztétek- fogta a tőle nem megszokott módon rövidre.
- Fura vagy mostansàg!
-Igen, máskor már áradoznál hogy rádnézett, most meg hallgatsz arról hogy felkért? - vonták kérdőre a lànyok.
- És, még a hétvégi táncházba is elhívott. Tök jó. - vigyorgott.
Kedves Ismeretlen/ismerős!
Ezernyi csók: Egy ismerős idegen!
2013. október 12., szombat
Napi Boldogság!!!!!
Igen, teljesen el vagyok maradva a sulis cuccaimmal, de amikor visszagondolok, nem, nem érdekel. Sajnos sokszor, Mindig nagyon Hiányoznak. Ezért van az, hogy alig várom a hétvégéket!! :D Juppí
2013. október 10., csütörtök
Napi unalmas monolog
Nem ismerek magamra! Ez nem én vagyok! Nem értem magam! Miért teszek olyat, amivel nem csak magamnak, de másoknak is ártok. Matt részegre inni magam, csak azért, mert nem kell fizetni érte? Nem! Nem ez az idok. Ez csak egy jó érv.
Talán azért teszek ilyet, hogy felejtsek? Hogy egy kis időre is,de ne érezzem hogy létezek? Esküszön lassan úgy érzem hogy pszcihológiai eset vagyok. Egy alkalmankénti öngyilkos hajlamú alkoholista? Pedig nem emlékszem hogy ért-e volna olyan trauma, hogy ez kialakuljon bennem. Nem. Ez más lesz. Még én sem tudom. Talán ennyire egyedül érzem magam? De hát ott van Citrom, Sas, Szilvásbukta és még sorolhtnám. Nem, nem erről van szó. Èn egy társra vágyom. De ez a baj. Hogy csak vágyom.
A sulimban a fiúk annyira letörték az önbizalmam, amennyire lehetett. Ezt fokozta az, hogy amikor a szép, de magát kövérnek és csúnyának valló barátnőmmel sétálok az Àrkàdban, minden fiú őt nézi. Ráadásul facen is rákeresnek. De ami a legjobban szokott fájni az az,amikor táncházban mindenkit többször felkérnek a lányok közül,de engem egyszer sem. (idebnem.tarzozik amikor szegyenszemre en kerek fel embert)
igem ez lett volna a napi kesergésem, és idáig is az a bűntudat juttatott, ami.majd megol baratnom lepedoje es szonyege miatt. Na meg felek miket csinaltam akkor amire nem emlekszem. DE NAGY BAROM VAGYOK!!!!!
Nagyon haragszom magamra és utálom is magam emiatt.
2013. szeptember 30., hétfő
Páratlanul
I feel so lonely lo lo lo lo lonely... ahogy a dal szól. nem tudom rá lehetett-e ismerni, de gyengébb angolosok kedvéért a szöveg annyit tesz: Egyedül érzem magam. Mindez akkor tört rám amikor barátnőm elmen egy másik iskolába, és csodák csodájára lett barátja. Nem azzal van a bajom hogy neki van, hanem hogy nekem nincs. Erdélyi útról ismeretes srác is barátnőmmel tartja a kapcsolatot. Ez is rosstul esett. Egyre jobban kezdem érezni, hogy nem kellek senkinek.
Család és barátokat ne soroljuk ide, most a "fiúügyeimről" kesergek.
Oké volt egy focista, akivel elvileg összejöttem 2012 july 08 an de azóta sem keresett. Mármint unokatesómtól kérdezte hogy hol a csudában vagyok, de jobban nem törte magát. Ráadásul igen is tudnia kellett volna hogy próbám volt olyankor.
Szóval ezt is magamnak rovom fel. Egy unalmas kőszívű lény vgyok aki nem tud kommunikálni rendesen az ellenkező nemmel. De komolyan. Erre nem rég volt egy nagyon gáz példám amikor inkább én hagytam ott a sracot mielőtt ő engem.
Igen ilyen vagyok én. Egyszerűen nincs ember akinek kellenék.
Néha eljàtszogatok a gondolattal, hogy évfolyam társam (nem konkrét személy) odajön hozzám:
- Szia! Ráérsz valamelyik délután, gondoltam elmehetnénk valamerre.
... De jól is esne. De tudom hogy ez az én esetemben lehetetlen. Attól még jól esne.
sokszor nem jó páratlannak lenni.
2013. szeptember 15., vasárnap
Fiú-Lány legjobb barátság? ==> Syntax error
Nem Sas az első akihez így állok hozzá, már pár emberrel voltam így, bár igaz őket elveszítettem, mert nyíltan csináltam, és tegyük hozzá, elég erőszakosan. Sast már nem akarom elveszíteni mint barátot. Ő, Citrom, Szilvásbukta, és A lány(de ő már annyira nem de mégis) a legfontosabbak az életemben. Sajnos sokszor úgy érzem még a családomnál is.
2013. szeptember 7., szombat
Film
2013. szeptember 1., vasárnap
cseppnyi láng
Énekelsz, hogy észre vegyen, koncentrálsz, hogy ne ronts el semmit, hisz azt látni fogja. Figyelmesen ügyelsz hogy mosolyogj, hisz nincs jobb, mint a mosolygás.
Búcsú? A legjobb alakalom, bár Legszomorúbb is: többé nem látom. Viszont mindenkit körbepuszilok. Őt sem hagyhatom ki. Puszi-puszi, ölelés, mindenki ezt kapta. Bár amikor megöleltem meglepődhetett, de legalább olyan szoros volt mint az enyém. Hoppá...
Majd mi után elmentek filmet néztünk. Valami kommunistát. Kinti Mozi volt, padokon ültünk, hideg volt. Vágytam rá, hogy mellettem üljön és átkaroljon, úgy melegítsen. Beszélgetni vele, kibeszélni azt a szar filmet, majd még maradni, táncolni a bulin. De már elment. Talán sohasem láthatom már, vagy ha mégis, addigra kialszik ez a Csöppnyi làng. Vagy újjáéled? Ezt csak a sors tudja igazán.
De az érzés, amikor belegondolsz: fiatalabb nálad, felbecsülhetetlen. ....
2013. augusztus 24., szombat
Fiú-Lány barátság?
Személy szerint nekem magával a kérdés feltételével van bajom. Létezik legjobb barátság fiú és lány között?
Szerény véleményem szerint nem. Hisz ilyenkor lehet, hogy az egyik fél többet érez a másik iránt. Nekem vannak ismerőseim, akik azt mondják magukról, hogy legjobb barátok. Külső szemeknek szerelmes párnak tűnnek, de aki jobban ismeri őket, az tudhatja, hogy csak barátok.
Nekem volt egy legjobb fiúbarátom, de mára elhidegültünk egymástól. Imádtam, mint barátot. De többet nem éreztem. Nem rég tudtam meg, hogy osztálytársainak azt mondta, hogy velem akar összejönni. Szóval ez relatív.
Barátság létezhet fiú-lány között de legjobb barátság csak a naivak között, akik észre sem veszik és szinte össze is házasodtak. :D
2013. augusztus 21., szerda
Sunshine
Nagyon jól éreztük magunkat. Szilvásbukta elvolt az ő kis barátnőjével, akivel több mint barátok, de még nem kapcsolat. Igaz, külső szemmel ez nem így nézett ki. Leginkább négyesben voltunk: Én, Citrom, Sas, és a csajszika(neki még nincs beceneve és ez eredeti nevét sem akarom írni)
Remekül kezdődött a nap, ugyanis elaludtam (szuper vagy penész!) ugyanis előtte falunap volt és kicsi többet ittam a kelleténél:) ráadásul 3.10-kor feküdtem le aludni, holott 20 perc múlva kelni kellett. 5.15-kor hívtak Citromék, hogy hol vagyok. csubakka hangon kommunikáltam velük, és a legjobb az volt, hogy még mindig nem józanodtam ki akkor.. :) de ez nem téma. papám gyorsan átdobott és ott voltam, ez a lényeg :D
A nap remekül eltelt. :D Jól le is égtem. :) de megérte :)
2013. augusztus 17., szombat
Film (L)
Erre a hétre ez a 2 jutott :)
Levélbe zárt szerelem:
Egy aranyos tipikus romantikus történet, amelyben 2 ismeretlen ismeretlenül szeret egymásba. 13 évi levelezés után végre eljön a találkozás ideje. De mind 2-en ugyanúgy örülnek a nagy találkozásra? Viszont garantált a HAPPY END (L)
A gimiben a legnagyobb lúzer volt, a valóéletben szintén az. Egészen addig, amíg a lány, akibe gimiben bele volt esve ráncba nem szedi. Segít neki, hogy lazább, nagyobb önbizalmú úriember legyen. Szintén garantált HAPPY END. (L)
2013. augusztus 13., kedd
2013. augusztus 12., hétfő
Egy egész heti jókedv
Néptánc tábor
Hétfő:
Papám egy órával korábban vitt a helyszínre. Azt hittem, egyedül kell majd várnom a többiekre, de nagy meglepetésemre sas is ott volt. (hogy miért ezt a nevet kapta, kiderül később). Jól elbeszélgettük az időt, és sok dologra fény derült amire mindig is kíváncsi voltam. Később a többiek is megérkeztek, és elkezdődött a tábor. Hatalmas élmény volt újra találkozni azokkal, akiket egy éve nem láttam. Este, mivel ott aludtunk páran, énekeltünk, amit gitáron kísért Ő, akit ezentúl szilvásbuktának titulálok. (későbbi bejegyzésben ennek oka is kiderül) Nagyon nagyon nagyon jó volt. :)
Kedd:
Még ébren voltunk, egy óra körül kerülhettünk ágyba. Amikor nagy nehezen megébredtünk, barátnőm, citrom is megérkezett. Végre ő is ott aludt velünk. Magyarbődi táncokat tanulhattunk. Csodaszép énekeket tanultunk. Este szintén gitároztunk, énekeltünk, amire később panasz is érkezett. Hoppá, de mindegy is :) Azért nem írok sokat, mert olyan sok minden történt hogy szinte nem is emlékszem rá. :)
Szerda:
Komolyan mondom, innen kezdődött minden vicces, aranyos igazi tábori hangulatos dolog. Ezen a napon tartottunk táncházat. Amíg erre vártunk láttam, hogy Sas egyedül ül, és hallgatja a zenéjét. mivel nem találtam fel magam semmivel, odaültem mellé. Mutatott egy tök profi moldvai zenét. Annyira jó!! :) A táncház után este Bedobtuk magunkat Citrommal, és este folytattuk a táncházat egy kis forgatóssal. Amíg Citrom Sassal táncolt, én karra erősítettem Szilvásbuktával. Vicces volt, hiszen felrakott egy gerendára amit alig értem el, hogy felhúzzam magam. Nem jött össze. :D
Este kapta mindenki a becenevét. Citrom, vacsora közben magyarázott valamit, amiből csak annyit lehetett érteni, hogy :
- Citrom vagyok.- :D
Sas, egy olyan állat aminek nem áll fel. Ez viccesen jött ki, valahogy Ő bátyja kapta meg ezt a nevet. Ő pedig azért lett szilvásbukta, mert mindig ezt hajtogatja :D
Csütörtök:
Az utolsó ott alvás. Mit ne mondjak, hoztuk a formánkat. Zengett tőlünk a falu. Kacajunk elhatott a messzeségbe. Csillagászati tehetségem megcsillogtattam, majd bizonyossá vált, hogy nncs igazam. Ez az este szülte a legtöbb jókedvet. Én azon nevettem ahogy Citrom nevet. Szilvásbukta rajtunk nevetett, szinte sírt a nevetéstől. Sosem felejtem el azt az éjszakát.
Péntek:
Hajnali háromkor a következő párbeszéd hangzott el:
-Három óra van- kezdtem az álmosságtól rekedt hangon- de szerintem inkább aludjunk.- Citrom, akit felkeltettem, mivel megbeszéltük, hogy felverjük a fiúkat ebben az időben.
-Most komolyan felkeltettél ezért?- hangzott a felháborodás.
Az utolsó nap. Kemény munka állt előttünk, hisz a műsorra még semmi sem volt készen. Ez meglátszott magán a műsoron amit kellőképpen elrontottunk. Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt, amit én éltem át karikázás közben. Elhagyottság, kudarc, szégyen. Ez mind együtt.
Szombat:
Az otthoni képzés első napja. nem volt kedvem hozzá, mert tudtam, a lány is ott lesz. Kemény nap volt, főleg, amikor láttam, ők kettesben maradtak. Eztán hazakísértem a Lányt. Órákon át beszéltünk. Megvilágosodtam, és már nem vagyok féltékeny, ha lehetett annak nevezni. Három éve tartják a kapcsolatot, rendesen. Ebből hamarosan lesz valami. Eddig az útjukban akartam állni, de innentől kezdve igyekszem minél inkább közelebb hozni őket egymáshoz. Persze ehhez nekem semmi jogom, hisz az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Vasárnap:
Szomorúságom derűre váltott, ami eddig elszomorított, örömet okoz. Örültem mikor kettesben maradtak, amikor összenéztek, amikor beszélgettek. Rájöttem, nekem nem Őt teremtette az Úr. Eddig is éreztem, csak annyira kétségbe voltam esni, hogy senkim nincs, hogy ebbe lovalltam bele magam. Uram add meg nekik a boldogságot.
2013. augusztus 3., szombat
Újra találkoztunk :)
Velem is így volt, az utolsó nap vallotta be, hogy (idézem:) "jobban bír, mint ahogy azt el tudom képzelni). Persze akkoriban, mint most se tudtam mit kellene csinálni, meg ilyenek, mert sík vagyok ezekhez a párkapcsolati izékhez.. csak tanácsokat tudok adni másoknak. És ezeket a dolgokat, csak könyvekben olvastam, filmekben láttam, tehát az elvárásaim is ehhez köthetőek. Épp ezért várom az egyetemet. :) ott remélem a nagy ŐT. :) Na de visszatérve a pajtimhoz..... Az én esetem merően más volt, hisz mi akkor már 2 hete tök jóban voltunk, és segítettem neki "meghódítani" a barátnőmet, aki jól kikosarazta. Utána való évben is nekifutottunk, volt valami randiszerűségem.. (de tényleg nem igen lehetett annak nevezni, semmi közös téma, ráadásul az egyik haverom aki bele van zúgva unokatesómba rajtunk lógott, mert a csaj lerázta) És elég gáz volt, de nem is baj. Ma már tudom, jobbat érdemel nálam :D Szurkolok nekik. :) Juhhu!
Na meg ott van az öccse. Na, az semmit nem változott, csak a hangja. Ha úgy szólna hozzám, hogy a szemem be lenne kötve tutkó hogy nem ismerném fel. Bár ő fura szemmel néz rám, mert én is megváltoztam, vagy nem tudom mi a baja velem, de én őt is ugyanannyira szeretem mint az összes barátomat aki közelebb áll hozzám. :)
Remélem nem utál vagy valami ilyesmi :)
2013. augusztus 1., csütörtök
2013. július 30., kedd
Fellépés után
Fellépés után megbeszéltük, hogy többen találkozunk majd egy kis házban, majd együtt bulizunk egy jót. Ők is azt mondták hogy jönnek. Már szinte mindenki ott volt csak Ők nem, és barátnőm, akiről feltételeztem, hogy inkább pihen, vagy kutyát sétáltat. Vártam, és reméltem, hogy összefutunk, hogy találkozunk, de ehelyett csak volt osztálytársammal találkoztam. Eléggé lelombozódtam. Nem tudtam volna jól érezni magam egy kis segítség nélkül. Ekkor már este 10 körül járhatott, és 8 órája egy falatot nem ettem, ráadásul meleg volt. Számításaim szerint 1 doboz sör meghozta volna a hatását. Biztosításképp megittam kettőt. Már-már nehezen mentem egyenesen, mégis jólesett az a kétes érzés, hogy nem érdekel semmi, mégis minden. Egy-két korty bor még, és már csak ez volt: Semmi nem érdekel. Nem akartam hogy érdekeljen, Magamnál voltam, értettem mi folyik körülöttem, és mindenre emlékszem. Csak az érzés múlt el. Már újra gondolkodok, és érdekel. Most komolyan alkoholizálnom kell hogy kiverjek minden rosszat a fejemből? :(
2013. július 28., vasárnap
Ok
Félek mindent, amit úgymond érzek, úgy érzem csak bebeszélem magamnak, hogy nem valósak. Ezt azért mondom, mert már jártam így. Egy focista gyerek nagyon megtetszett, majd egyre jobban gondolkodtam rajta. Fél év múlva ez kisebb körökben kitudódott, és a fiú tudomására is eljutott az infó. Ő az a fajta fiú, akinek akárki jó, csak csaj legyen. 2012. július 8-án meccs volt a parkban. Nem részletezem, inkább a lényegre török. Úgy volt, hogy összejöttünk, még számot is cseréltünk. Repestem az örömtől. Majd vártam, vártam, vártam és vártam. Többet nem keresett. Visszagondolva miután megcsókolt minden érzésem elszállt, de ez is be lehet tudni a csalódásnak. Ezért tartózkodok minden fiútól. Akár tetszik nekem, akár nem. Igaz egy év után már kezdek feloldódni, és ez jó. Mégis, más lettem azóta.
2013. július 24., szerda
Net nélkül 4 napig
Szóval kívánjatok kitartást ) lírai bejegyzésre pedig majd ihletet gyűjtök, úgy érzem lesz :)
2013. július 23., kedd
Segítség
Nincs jobb módja a gondolat eltereléséhez, mint a munka. Akár fizikai, akár szellemi. Az olvasás nem jött be, mert akárhányszor elkezdtem, eszembe jutott. Kínoztam magam az emlékekkel. De a munka jobban segített. Kerti munka, de megteszi. Barack szedés, ami jól eltereli a gyötrő emlékeket, pletykákat, tényeket
2013. július 19., péntek
2013. július 17., szerda
Még egy jó nap
A reggeli indulás necces volt, de nem lényeg. Amikor megérkeztünk, drága karma eszembe juttatta, hiszen egy néptánctábor próbája zajlott a szomszédos sátorban. Moldvai táncokat jártak, felismertem a zenéből. Sajnáltam hogy nem állhattam be közéjük. Ezalatt a mi kis csoportunk sütögetett, főzögetett. Isteni húsok kerültek terítékre, és isteni kürtőskalácsokat készítettünk. Ezután kisebb program következett ami annyit tett, hogy meg volt szabva mit milyen idő közönként használhatunk.
Miután megemésztettük az ebédet, egy kis tranbulinozás vehette kezdetét. Ez egy olyan trambulin volt, amin két gumikötél segít magasabbra jutni. Ezt én is kipróbáltam, és a hátra szaltót is tökéletesre fejlesztettem. Persze ezt földön nem tudnám megcsinálni.
Ezt követte egy óra lovaglás, vagyis lovon ülés, amit vezetnek. Mindenki két kört ment, és a második kört, vagy fordítva ülve, vagy dáma ülésben. Én a dámát választottam. Közben tök jól elbeszélgettem azzal aki vezette a lovat. Ezt követően lovas kocsikáztunk egy fél órát. Vagy ahogy a csaj mondta, puszta-buszoztunk.
A nagy hőséget egy hideg medencézéssel enyhítettem. Mivel nem vittem fürdőruhát, mert makacsul állítottam hogy nem fogok fürödni, teljes ruházatban mártóztam meg. Volt egy vízi csúszda is, amin vagy százszor lecsúsztam. egyszóval egész jól eltelt a napom.
2013. július 15., hétfő
Igaz szerelem
Én is ezt érzem nap mint nap. SZERETLEK TEJESKÁVÉ!!!!!!
2013. július 13., szombat
Én
![]() |
| Felirat hozzáadása |
Szeretek kérkedni olyan dolgokkal amikben jó vagyok. Ilyen a rajz, és más kézműves dolgok, illetve a.tanulmányok. Ennek érdekében mindig sokat hangoztatom ezeket.
Szeretem ha figyelnek rám, d nen olyan feltűnően.
Senki és semmi nem számít a céljaim elérésében.
Mégis teljesen más emberré válok ha velük találkozom. Ezt a bátyja nagy valószínűséggel észre vette. De ezt nem állítom biztosan. Annyi szent hogy a közelükben nagy átlagban eltűnik a kis méregzsák, a bukó lány. Kivéve ha valami miatt ideges/mérges. Akkor ne szóljon hozzám senki.
A jelenlétük pozitív hatással van a személyiségemre. Főleg Ő. Ezt ne értsük félre, elmagyarázom. Ő mindig vidám és pozitív. Mindenkit szeret, akit nem annak nem mutatja ki. Az ember mindenképp csak jókedvű lehet mellette.
De a maradiságom semmit nem változtat. Mindenben vagyis a legtöbb dologban az vagyok. Ezt értse mindenki úgy ahogy akarja.
Apropó lehet feltűnt de imádom a belső monológokat. Főleg a sajátjaimat. Minden percben logikusan próbálok gondolkodni, következtetni.
2013. július 11., csütörtök
Egy jó nap
A próbán ismét összeértek útjaink. A köszönéshez hozzá tettem az ismét szót. :)
Mondtam neki hogy jön egy fagyizással. De minden fagyizó bezárt már, ráadásul csak poénkodtunk. Mondta hogy neki óriási gombóc kell. A Győri fagyizót ajánlottam ahol tényleg óriási adagot adnak jó áron. Erre az az ötlete támadt hogy biciklizzünk fel. Mivel messze van mondtam hogy Varsányig sem bírnám. Erre a javaslata egy bicikli után köthető kocsi szerűség. Ezzel elvoltunk egy darabig. Majd más is szóba került: régi élmények... Stb ;)
Jó nap volt. Feltöltött energiával. Na meg persze vicces is volt.
2013. július 10., szerda
elismerés
Olyan ember vagyok, aki vágyik az elismerésre, de eddig nem kapta meg. Mindig olyan területeken próbálkoztam, ahol nem arattam sikert. Majd rájöttem, hogy inkább ott kéne tapogatnom, ahol van fogalmam mit és hogyan kell csinálni. Ígí nyertem meg a Ki-Mit-Tudot egy mesemondással, És így vívtam ki egyes emberek tiszteletét kézművességgel, tudással. Már tudom, nem az ének, nem a tánc és nem a humorommal vívom ki az elismeréseket. Kezdek magamra találni.2013. július 7., vasárnap
2013. július 6., szombat
Egy régi ismerős
Az öcsi az egy úgymond becenév, amit akkor kapott tőlem, amikor legjobb barátok voltunk. Igaz még most is jóban vagyunk, csak nem tartjuk a kapcsolatot olyan szinten. Régen, amikor még a rockos korszakomban voltam, az otthoni néptánc próbákon barátkoztunk össze. Facen bejelölt testvérnek, majd rám is írt. Első kérdése: "Szólíthatlak Huginak? Csak mert a nővérkém olyan hülyén hangzik". Na, innen megalakult a "Hugi Öcsi duó". És még sokan fikázzák a facet. :D Na tehát vele találkoztam.
Elmesélte, hogy bekerült egy Pánik nevezetű bandába, ami elég sikeresnek mondható. Kiadtak egy albumot, és hamarosan videoklippet is forgatnak. ennek azért örültem annyira, mert régen a metál bandába akart menni, és én lebeszéltem róla. Később furdalt a lelkiismeret, hogy most biztos miattam nem futott be. Nagy megkönnyebbülés volt.
Ráadásul van korában hozzáillő barátnője is. Ez viszont azért fontos, így kiemelve, mert 2-3 évvel idősebb (nálam is 1 évvel idősebb) barátnője volt, akivel miattam sokat veszekedett, hiába magyaráztam el neki (és Öcsi is) hogy köztünk barátságon kívül semmi nincs, és nem akarunk egymástól semmit. Hál' Istennek ez is lezárult. Tehát végre éli boldogan az életét. Juppi :)

2013. július 5., péntek
Energia
2013. július 4., csütörtök
2013. július 3., szerda
ajánló
2013. július 2., kedd
Jellem / Ima
Hálás vagyok Uram, hogy Őt állítottad nekem példakép gyanánt. Köszönöm, hogy általa mutattad meg szereteted. Köszönöm neked Uram.
2013. július 1., hétfő
Hol vagyok?
Az új énemen dolgozva elkészítettem egy gyöngyszövetet, ami hajpánt illetve fejpántként fog szolgálni. Eddig mindig másoltam valaki stílusát, akié nagyon tetszett, de rájöttem, hogy az nem én vagyok. Magamat kell adnom, és azt is fogom tenni. Hol elegáns, hol sportos, hol pedig hétköznapian. Mégis a feltűnőbb darabokkal, hisz szeretem ha rám figyelnek. Ezért festettem hajam végét, illetve 2 nagyobb tincset zöldre. Sokan mondták hogy rossz ötlet volt, ezzel igazolva hogy feltűnő. Ez a gyöngysor nem az első, még gyártani fogok párat.
TALÁLD MEG MAGAD HADMŰVELET MEGINDULT
De mivel régimódinak tartom magam, a mai divat szóba sem jöhet
2013. június 30., vasárnap
2013. június 29., szombat
Vasárnap
KÖNNYedség
Amikor hatalmas feszültség gyülemlik fel bennem próbálok erős lenni, de ennek valamikor ki kell törnie. Sokszor tartom vissza, így már már szabályozni tudom. Ezért segítségre Pearl Harbor- Égi Háború Már vagy ezerszer láttam, mégis mindig jó. Emlékek, azok amelyekkor nem tehettem, így utólag pótolom.Hatalmas megkönnyebbülés, miután minden könnycsepp elfogy, és belül sivatagnak érzem magam. Könnyebbnek érzem a terhet, amit hordozok. Mégsem változtat semmin. De jól esik.
szorulok. Egy szomorú film, egy dal, vagy egy emlék, és máris elered. Ehhez tökéletes film a
De segít az is, ha ezt kiírom magamból. Így tudok őszintén mosolyogni, hisz írás közben rájövök dolgokra, mint például,"türelem rózsát terem" illetve "Isten útjai kifürkészhetetlenek" Tudom, hogy nagy tervei vannak velem, de én makacs vagyok, és próbálok ellenállni amit magam is tudom hogy nem éri meg, és nem szabad. De az Úr türelmes, és bízom benne, hogy szeret.
Zöld szörny
rosszul esik. Majd másnap megtudod mi történt, és összetörsz. Nem tudsz semmit biztosra, de sejted hogy igazad van.
Ma együtt utaztam a buszon azzal a bizonyos lánnyal. Valahogy Ő is szóba került. Már vagy 3 éve tartják a kapcsolatot, és azt is megtudtam, hogy amikor szakított ezelőtti barátnőjével, az ő vállán sírta ki magát. Tegnap elkísérte hazáig, és ha jól értettem, kézen fogva. Sokat beszélgettek.
" - Hiányozni fogsz- mondta XY.
- Mindenkinek ezt mondod, amúgy is egy csomó csajjal vagy körülvéve, eszedbe sem fogok jutni.
-De az nem ugyanaz. "
Ezt mesélte nekem a lány.Bár ő azt mondta, hogy semmi különöset nem érez iránta, hisz fiúk között nevelkedett, neki ez természetes, mégis ezekből a szavakból ítélve a másik fél nem így gondolja.
A felcsíki táncokat videóról tanulták együtt az irodában, a lány XY ölében ülve. Oké, ez nem nagy cucc, hisz az még semmit sem jelent. Ezt csak azért említem, mert a falu már ez alapján összeboronálta őket.
Komorság
közelségét. Szinte minden korszakomban.
Kiskoromban összecsúsztak a beleim, persze erre nem emlékszem, de anya igen. Ha akkor nem sikerül engem megmenteni, akkor most nem okoznék neki annyi fájdalmat visszaszólásaimmal.
Pár évre rá, egy chips akadt meg a torkomon. Nem kaptam levegőt, és még kicsi voltam ahhoz, hogy tudjam ilyenkor mit kell csinálni.
Többször majdnem elütött valami. Egy busz, egy kocsi vagy egy motor. Pedig én biztonságosan közlekedtem.
Nemrég, amikor Erdélybe mentünk, egy nagyobb darab pogácsa darabka megakadt a légcsövemben. Bepánikoltam. Majd lassan megnyugodtam, végig gondoltam, milyen nagy tragédia lenne így, és ott meghalni. Messze a családomtól, a barátaim szeme láttára. Kíváncsi lennék, mi történt volna akkor. A kicsik fel sem fogták volna? Barátnőm magát okolná? Sírtak volna? Szerencsétlennek neveznének és kinevetnének? Egy biztos: hatalmas káosz kerekedett volna. Miután mindezt végigpörgettem az agyamon, ellazítottam a légcsövem, nagy levegőt vettem, és megszabadultam a gyilkosomtól.
Legutóbb tegnap éreztem ezt. Nagyon rosszul éreztem magam, szinte önkívületi állapotban voltam. Nem tudom érzett-e valaki ehhez hasonlót. Úgy éreztem mintha (kicsit morbid leszek) rothadnék belülről. Szintén elgondolkodtam, hogy mennyire érné meg kitartani az élet mellett. Kinek hiányoznék? Ki felejtene el pár nap után? Ki venné észre, hogy már nem vagyok ott.
2013. június 28., péntek
Szeretet
köré gyűlt. Mindenki szeretettel üdvözölte, hisz őt mindenki szeretni. Szokásosan hozta a formáját. Meg nem állt egy pillanatra sem, csak annyira, hogy egyik-másik kicsit felvegye és megpörgesse. Csapásaival, legényes mozdulataival minden ifjoncot ámulatba ejtett. Kis szemük kikerekedett és elhallgattak.
Tánctanuláskor új fogást néztünk, ahol a fiúnak a bal kezükkel a lány jobb karját kell fogni. Az én párom úgy fogott, mint aki fél tőlem. Ekkor mondta: " Ne félj tőle, nem harap, én már csak tudom." És fél vállal átölelt. Nagyon jólesett, hisz rég nem láttam ( vagy csak annyinak éreztem) illetve jólesett, hogy éreztette: jóban vagyunk. Ez nekem azért fontos, mert fiúk részéről eddig csak a megalázást kaptam. Ezt kiabálták utánam: "Fúj". Ha volt egy fiú, akivel jóba lettem, hátba támadott. Ezért vagyok tartózkodóbb minden téren a fiúkkal szemben.
Aznap este volt egy próba, amin kalotaszegi legényes pontot vettünk. A próba előtt, amikor megérkeztem, csak ő volt ott. Beszélgettünk, persze, de itt is előjött az a bizonyos tartózkodás. Nem bízok semmiben, így beszédtémát sem igen találok ilyenkor. Ehhez nekem hosszas megfigyelés kell, hogy lássam, kikkel miről beszél. A népzenénél maradtam, de mire ezt felhoztam volna, megjöttek a többiek. Nem az volt a baj, hogy megjöttek, hisz azután még sokáig nem kezdődött a próba, hanem az, hogy épp beszéltem, és akinek van egy csöppnyi tisztelettudata nem vág az ember szavába. Egyik fiú tag bejött és szinte utasította, hogy tanítsa meg neki a nehezebbiket.
A tábor véget ért, a búcsú ideje is hamarosan eljött. Mindenkitől elköszöntem, vagyis szinte mindenkitől. Arról véletlenül megfeledkeztem aki a párom volt. Viszont Tőle sikerült elköszönnöm. Kicsit nehézkes, hisz magasabb, de ez párszor viccesen jött ki, na mindegy :)
Mindent elmod
2013. június 27., csütörtök
Bolondgomba
Eljött hát aminek el kellett jönnie. Végre erdélyi táncokat veszünk, hisz az oktatónk sikeresen leérettségizett. (hipp-hipp-hurrá :D ) Kár hogy nem tudtuk ezt csinálni egész héten, hisz így csak az alapok alapjait tudjuk átvenni, bár lehet barátnőmmel megkérjük hogy az amugyis próbákon tanítsa meg nekünk a szünetekben. Hú ez lett aztán a barokk körmondat :D Nem tehetek róla, sokszor ilyen vagyok, pörgök mint a bolondgomba. Ez a legtöbbször azért van mert kevesen alszok, vagy ... nem is tudom, maradjunk az alvásnál :)
Azt hiszem ide nem írok többet, majd ha jön az ihlet. ( amit úgy érzek fog jönni :P)
2013. június 25., kedd
Tánc
Ma reggel, amikor a táborra készülődtem, mezőségi zenére gyakoroltam a fiú részét. Megígértem Barátnőmnek, hogy mindenképpen megtanulok pár figurát, hogy tudjunk majd táncházban táncolni, ha esetleg nem kérne fel senki. Ekkor rájöttem valamire. Szerelmes vagyok. De ez nem az a fajta szerelem amit a regények megírnak, sem olyan amit a legtöbb film megjelenít. Ez más, hiszen nem ember a tárgya.
Szerelmes vagyok a táncba, és a népzenébe. Erre akkor ébredtem rá, amikor már vagy 10-edszer táncoltam el egy mezőségit, persze pár nélkül. Ha most jött volna valaki, hülyének nézett volna. Így sejtem, hogy miért örülök annyira ha látom őt. Hisz ő a legjobb táncos- na meg a testvére- akit ismerek. Ő tanította meg nekem ezt a fajta táncot. Ez olyan mint amikor egy barátod/barátnőd összehoz a szíved választottjával, ezért hálásak vagytok neki. Én is ilyesvalamit érzek. De nekem a pozitív jelenlétéért is hálásnak kell lennem, hisz szükségem van rá néha, mert elég negatív vagyok. Persze, nem ő az egyetlen aki feltölt +-okkal, hanem a többi barátom is (amiből kevés van).
tehát köszönöm mindenkinek aki mellettem áll, és "feltölt" energiával, és köszönöm hogy táncolhatok!
2013. június 24., hétfő
Zene & Írás
helyrehozni azt a bizonyos egyensúlyt, illetve az írással.
Leginkább zongora darabokat vagy népzenét szoktam hallgatni. Zongora darabban Yiruma zongora darabjait hallgatom. Megnyugtatóak, és mindig aktuálisak.
Írni pedig azért szeretek, mert az ezelőtti pár évemben elvesztettem a feltétlen bizalmam mindenkiben. Szemtől szemben képtelen vagyok ilyenekről beszélni, mint amiket ide leírok. Ha leírom, megkönnyebbülök. Igaz, az ötletet egy sorozatból szedtem, de rájöttem, hogy nem is olyan nagy hülyeség. Segít a személyem fejlődésében. Mivel dolgokat kiírtam magamból, úgy érzem hogy már elmondtam valakinek, így már annyira nem érdekel, mert "távozott".
Álom
Az elején előre sétálok, majd egy laza tánc még talpon. Amikor elkezdődött a gyorsabb rész, következhettek a figurák. Többször elrontottam, és újra próbáltam. Annyira beleéltem magam, hogy amikor utoljára tökéletesen elnyomtam, tapsot hallottam. Nem néztem az időt, így azt sem vettem észre, hogy mindenki megérkezett. Az ajtóban álltak. Ahol én táncoltam onnan teljesen feltűnőek lettek volna, ha az a volna ott nem lett volna. Mindenki itt volt, kivételes alkalmak egyike. Még Ő is. Elragadtatva nézett rám. Zavarban voltam, hisz így még senki nem látott táncolni, ha lett volna rá alkalom akkor azt mondtam nem tudok. Mindenki mosolygott, és faggatott hol tanultam.
A BÜSZKESÉG tükröződött mindenki arcán. Az ÖVÉN is. Ez azért fontos, mert leginkább neki akarok megfelelni, vagyis hozzá hasonlítani.
Majd felébredtem. Rájöttem, hogy ilyen szürke kisegér maradok örök életemre. Egy stréber, semmire nem alkalmas lény.
2013. június 23., vasárnap
Példakép
Örülök hogy megismerhettem, mert ezt a fajta törődést eddig nem ismertem. Amikor átmentem egy másik iskolába, elveszítettem a legjobb barátnőmet. Mindketten megváltoztunk. Az új suliban sokan bántottak öltözetem, tartásom és vidékies viselkedésem miatt. Szerencsére ez mára megváltozott, ahogy én is. De ennek köszönhetően jóval távolságtartóbb lettem mindenkivel. Nálam szóba sem jöhet ölelés, vagy puszi barátok között. A tánccsoportban is csak nehezen szoktam hozzá az efféle köszönés módhoz. Sajnos máig vannak olyanok, akik a régi énem alapján ítélnek meg, és kerülnek, emberszámba sem vesznek. Szerencsére egyre több barátra teszek szert. NEKI köszönhetem mindezt, hisz az ő példáján próbálok élni: kedvesen, türelmesen, humorosan és segítőkészen. Az udvariasságot direkt hagytam ki, hisz az nekem sokszor nem megy. De már azon is dolgozom.
Rajz
2013. június 16., vasárnap
Fizikai Gyengeség
Az utolsó 200 métert sprintelni kellett volna, de tudtam, ha én megpróbálom, 5 méter után a combizmaim megfeszülnek, majd elgyengülnek. Ezt pedig teljes szégyen, azaz elesés követte volna. Persze én maradtam leghátul, de ez most nem érdekelt, csak az bosszantott, hogy röpke 3 kilométert nem bírok ki, holott 6 km-t szoktam megtenni.
Mind emiatt elhatároztam, hogy minden reggel, ha sikerül 4.30 vagy 5.30-kor felkelnem, futással indítom a napot. Azzal a 6 kilométerrel amit vagy 1 éve elhanyagolok. Hanyagolom a nagyobb ételadagokat, és újra bevezetem az éjszakai tornát. Kívánjatok sok sikert hozzá
.River Flow in You GITÁRON
2013. június 11., kedd
Mégis szerelem?
Beléptem a hatalmas nézőtérre. Annyira mégsem volt hatalmas, hogy észre ne vegyem. Épp bemutató volt. Annak a csoportnak a bemutatója, akikhez egészen mostanáig nem csatlakoztam. Tudtam hogy ő is tagja ennek a társulatnak. Fehér térdig érő szoknyával és fekete V kivágású pólóval tiszteltem meg az eseményt. Ahogy megláttam a színpadon, a lélegzetem is elállt. Másra sem tudtam figyelni, csak a mozdulataira, az ívekre amiket kezeivel és lábaival írt le. Bár az egész csoport táncolt, az én figyelmem mégis ő kötötte le. Valamiféle boldogság járt át, hogy láthatom.
Amint vége lett az előadásnak, megkerestem a barátnőmet aki szintén szerepelt. Reméltem, sőt tudtam hogy üdvözölni fog Ő. Ahogy sétáltam a lánnyal a forgalmas folyosón, támadott. Pont, amikor nem számítottam rá. Tudta a gyenge pontom: csikis és ijedős vagyok. Ezt kihasználva a frászt hozta rám. Majd sietett tovább, hisz más dolga is volt.
2013. június 9., vasárnap
Erdély
Hajnali fél5 kor indultunk Magyarország ÉNY-i részéről. Kényelmes kisbuszban utaztunk. majdnem 8 órás út után elértük a határt, majd még 5 óra után megérkeztünk a szállásunkra, Aranyosgyéresen. Csodaszép volt a táj, és az emberek is közvetlenek voltak, nem úgy mint itthon. Vacsora után, ami sült hús volt egy buliban is részt vehettünk.
Június1.
Június2.Kirándulás Gyulafehérvárra. Csodaszép várat és templomot láthattunk. Ezenkívül 2 múzeumot is meglátogattunk. Éjszaka a törökök csinálták a hangulatot. Mit ne mondjak. Tudnak mulatni.
Június3.
Korán, reggeli után történt a hazaindulás. Körösfőn megálltunk vásárolni. Csodaszép viseletek, blúzok és kerámia tárgyak vártak gazdára.
Este8 körül már otthon is voltam.






















