Páratlanul

    I feel so lonely lo lo lo lo lonely... ahogy a dal szól. nem tudom rá lehetett-e ismerni, de  gyengébb angolosok kedvéért a szöveg annyit tesz: Egyedül érzem magam.
      Mindez akkor tört rám amikor barátnőm elmen egy másik iskolába, és csodák csodájára lett barátja. Nem azzal van a bajom hogy neki van, hanem hogy nekem nincs. Erdélyi útról ismeretes srác is barátnőmmel tartja a kapcsolatot. Ez is rosstul esett. Egyre jobban kezdem érezni, hogy nem kellek senkinek.
       Család és barátokat ne soroljuk ide, most a "fiúügyeimről" kesergek.
        Oké volt egy focista, akivel elvileg összejöttem 2012 july 08 an de azóta sem keresett. Mármint unokatesómtól kérdezte hogy hol a csudában vagyok, de jobban nem törte magát. Ráadásul igen is tudnia kellett volna hogy próbám volt olyankor.
     Szóval ezt is magamnak rovom fel. Egy unalmas kőszívű lény vgyok aki nem tud kommunikálni rendesen az ellenkező nemmel. De komolyan. Erre nem rég volt egy nagyon gáz példám amikor inkább én hagytam ott a sracot mielőtt ő engem.
Igen ilyen vagyok én. Egyszerűen nincs ember akinek kellenék.
     Néha eljàtszogatok a gondolattal, hogy évfolyam társam (nem konkrét személy) odajön hozzám:
   - Szia! Ráérsz valamelyik délután, gondoltam elmehetnénk valamerre.
... De jól is esne. De tudom hogy ez az én esetemben lehetetlen.  Attól még jól esne.
sokszor nem jó páratlannak lenni.