Ok

                                        Sokszor azt kívánom, bár visszamehetnék az időben megváltoztatni a tetteimet, döntéseimet. Úgy érzem sokszor rossz döntéseket hozok, rossz hangnemben, rossz szavakat mondok. Így akaratlanul is megbántok embereket. Bár nem látom, nem tudom ők mit éreznek, a testbeszédből nagyjából rájövök, milyen hatást váltottam ki. A legrosszabb viszont az, hogy nem merek egyes emberek szemébe nézni. Zavarba jövök, a gyomrom görcsbe rándul, és örülök hogy tudok lélegezni.
                                        Félek mindent, amit úgymond érzek, úgy érzem csak bebeszélem magamnak, hogy nem valósak. Ezt azért mondom, mert már jártam így. Egy focista gyerek nagyon megtetszett, majd egyre jobban gondolkodtam rajta. Fél év múlva ez kisebb körökben kitudódott, és a fiú tudomására is eljutott az infó. Ő az a fajta fiú, akinek akárki jó, csak csaj legyen. 2012. július 8-án meccs volt a parkban. Nem részletezem, inkább a lényegre török. Úgy volt, hogy összejöttünk, még számot is cseréltünk. Repestem az örömtől.  Majd vártam, vártam, vártam és vártam. Többet nem keresett. Visszagondolva miután megcsókolt minden érzésem elszállt, de ez is be lehet tudni a csalódásnak. Ezért tartózkodok minden fiútól. Akár tetszik nekem, akár nem. Igaz egy év után már kezdek feloldódni, és ez jó. Mégis, más lettem azóta.