cseppnyi láng

      Éreztetek már olyat, hogy első látasra vonz egy személy, akit valószínű, hogy soha az életben nem látsz többet? Egy cseppnyi szikra. Amikor azthiszed nincs a Földön olyan személy aki iránt így éreznél, mert minden srác a közeledben csak haver,barát.                     Attól fogva hogy erre ráébredsz, szüntelen keresed vele a szemkontaktust, és meg is találod. Elveszel azokban a sötét szemekben, majd elkapod a tekinteted, mert érzed, kezdesz vörösödni.
        Énekelsz, hogy észre vegyen, koncentrálsz, hogy ne ronts el semmit, hisz azt látni fogja. Figyelmesen ügyelsz hogy mosolyogj, hisz nincs jobb, mint a mosolygás.
         Búcsú? A legjobb alakalom, bár  Legszomorúbb is: többé nem látom. Viszont mindenkit körbepuszilok. Őt sem hagyhatom ki. Puszi-puszi, ölelés, mindenki ezt kapta. Bár amikor megöleltem meglepődhetett, de legalább olyan szoros volt mint az enyém. Hoppá...
         Majd mi után elmentek filmet néztünk. Valami kommunistát. Kinti Mozi volt, padokon ültünk, hideg volt. Vágytam rá, hogy mellettem üljön és átkaroljon, úgy melegítsen. Beszélgetni vele, kibeszélni azt a szar filmet, majd még maradni, táncolni a bulin. De már  elment. Talán sohasem láthatom már, vagy ha mégis, addigra kialszik ez a Csöppnyi làng. Vagy újjáéled? Ezt csak a sors tudja igazán.
          De az érzés, amikor belegondolsz: fiatalabb nálad, felbecsülhetetlen. ....