Álom

                                    Fél órával próba előtt érkeztem a tükrös próbateremebe. Tudtam, hogy ilyenkor még nincs senki, hisz nem a szokásos napon tartottuk, mert vendégeket is hívtunk: a Mohácsiakat. A telefonomhoz rögzítettem két hangszórót, és elindítottam Justin Timberlake: Suit & Tie című feldolgozását Max Schneider előadásában. Egy koreográfiát gyakoroltam. Freestyle tánc. A Step up 4 része megihletett, így erre a dalra próbálkoztam. Így nézhetett ki a tánc:
                                      Az elején előre sétálok, majd egy laza tánc még talpon. Amikor elkezdődött a gyorsabb rész, következhettek a figurák. Többször elrontottam, és újra próbáltam. Annyira beleéltem magam, hogy amikor utoljára tökéletesen elnyomtam, tapsot hallottam. Nem néztem az időt, így azt sem vettem észre, hogy mindenki megérkezett. Az ajtóban álltak. Ahol én táncoltam onnan teljesen feltűnőek lettek volna, ha az a volna ott nem lett volna. Mindenki itt volt, kivételes alkalmak egyike. Még Ő is. Elragadtatva nézett rám. Zavarban voltam, hisz így még senki nem látott táncolni, ha lett volna rá alkalom akkor azt mondtam nem tudok. Mindenki mosolygott, és faggatott hol tanultam.
A BÜSZKESÉG tükröződött mindenki arcán. Az ÖVÉN is. Ez azért fontos, mert leginkább neki akarok megfelelni, vagyis hozzá hasonlítani.
Majd felébredtem. Rájöttem, hogy ilyen szürke kisegér maradok örök életemre. Egy stréber, semmire nem alkalmas lény.