Hímzés

idézet

"Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán,

Aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj."

Vasárnap

      Mostanság sokat hanyagoltam az Urat. Ennek vége. Ezzel a két dallal köszöntöm a vasárnapot.

KÖNNYedség

                       Amikor hatalmas feszültség gyülemlik fel bennem próbálok erős lenni, de ennek valamikor ki kell törnie. Sokszor tartom vissza, így már már szabályozni tudom. Ezért segítségre Pearl Harbor- Égi Háború Már vagy ezerszer láttam, mégis mindig jó. Emlékek, azok amelyekkor nem tehettem, így utólag pótolom.
                      Hatalmas megkönnyebbülés, miután minden könnycsepp elfogy, és belül sivatagnak érzem magam. Könnyebbnek érzem a terhet, amit hordozok. Mégsem változtat semmin. De jól esik.
szorulok. Egy szomorú film, egy dal, vagy egy emlék, és máris elered. Ehhez tökéletes film a
                       De segít az is, ha ezt kiírom magamból. Így tudok őszintén mosolyogni, hisz írás közben rájövök dolgokra, mint például,"türelem rózsát terem" illetve "Isten útjai kifürkészhetetlenek" Tudom, hogy nagy tervei vannak velem, de én makacs vagyok, és próbálok ellenállni amit magam is tudom hogy nem éri meg, és nem szabad. De az Úr türelmes, és bízom benne, hogy szeret.

Zöld szörny

    A nap, amikor egész nap egy lánnyal van együtt a táborban. Nagyon nem érdekel, de mégis
rosszul esik. Majd másnap megtudod mi történt, és összetörsz. Nem tudsz semmit biztosra, de sejted hogy igazad van.
    Ma együtt utaztam a buszon azzal a bizonyos lánnyal. Valahogy Ő is szóba került. Már vagy 3 éve tartják a kapcsolatot, és azt is megtudtam, hogy amikor szakított ezelőtti barátnőjével, az ő vállán sírta ki magát. Tegnap elkísérte hazáig, és ha jól értettem, kézen fogva. Sokat beszélgettek.
    " - Hiányozni fogsz- mondta XY.
       - Mindenkinek ezt mondod, amúgy is egy csomó csajjal vagy körülvéve, eszedbe sem fogok jutni.
       -De az nem ugyanaz. "
Ezt mesélte nekem a lány.Bár ő azt mondta, hogy semmi különöset nem érez iránta, hisz fiúk között nevelkedett, neki ez természetes, mégis ezekből a szavakból ítélve a másik fél nem így gondolja.
      A felcsíki táncokat videóról tanulták együtt az irodában, a lány XY ölében ülve. Oké, ez nem nagy cucc, hisz az még semmit sem jelent. Ezt csak azért említem, mert a falu már ez alapján összeboronálta őket.
     

Komorság

                    Sokszor eljátszok a gondolattal : Mi történne, ha meghalnék? 

Persze nem öngyilkosságra gondoltam. Azért jött a gondolat, mert sokszor megérzékeltem a halál
közelségét. Szinte minden korszakomban.
                  Kiskoromban összecsúsztak a beleim, persze erre nem emlékszem, de anya igen. Ha akkor nem sikerül engem megmenteni, akkor most nem okoznék neki annyi fájdalmat visszaszólásaimmal.
                  Pár évre rá, egy chips akadt meg a torkomon. Nem kaptam levegőt, és még kicsi voltam ahhoz, hogy tudjam ilyenkor mit kell csinálni.
                  Többször majdnem elütött valami. Egy busz, egy kocsi vagy egy motor. Pedig én biztonságosan közlekedtem.
                  Nemrég, amikor Erdélybe mentünk, egy nagyobb darab pogácsa darabka megakadt a légcsövemben. Bepánikoltam. Majd lassan megnyugodtam, végig gondoltam, milyen nagy tragédia lenne így, és ott meghalni. Messze a családomtól, a barátaim szeme láttára. Kíváncsi lennék, mi történt volna akkor. A kicsik fel sem fogták volna? Barátnőm magát okolná? Sírtak volna? Szerencsétlennek neveznének és kinevetnének? Egy biztos: hatalmas káosz kerekedett volna. Miután mindezt végigpörgettem az agyamon, ellazítottam a légcsövem, nagy levegőt vettem, és megszabadultam a gyilkosomtól.
                  Legutóbb tegnap éreztem ezt. Nagyon rosszul éreztem magam, szinte önkívületi állapotban voltam. Nem tudom érzett-e valaki ehhez hasonlót. Úgy éreztem mintha (kicsit morbid leszek) rothadnék belülről. Szintén elgondolkodtam, hogy mennyire érné meg kitartani az élet mellett. Kinek hiányoznék? Ki felejtene el pár nap után? Ki venné észre, hogy már nem vagyok ott.

Meddig élne az emlékem? 

Ezért hajtom magam ennyire, hogy ha történne valami, akkor egy hosszan tartó emléket hagyjak magam után.

Szeretet

                                   Alig vártam azt napot amikor végre belépett a terembe, és az össze kicsi
köré gyűlt. Mindenki szeretettel üdvözölte, hisz őt mindenki szeretni. Szokásosan hozta a formáját. Meg nem állt egy pillanatra sem, csak annyira, hogy egyik-másik kicsit felvegye és megpörgesse. Csapásaival, legényes mozdulataival minden ifjoncot ámulatba ejtett. Kis szemük kikerekedett és elhallgattak.
                                  Tánctanuláskor új fogást néztünk, ahol a fiúnak a bal kezükkel a lány jobb karját kell fogni. Az én párom úgy fogott, mint aki fél tőlem. Ekkor mondta: " Ne félj tőle, nem harap, én már csak tudom." És fél vállal átölelt. Nagyon jólesett, hisz rég nem láttam ( vagy csak annyinak éreztem) illetve jólesett, hogy éreztette: jóban vagyunk. Ez nekem azért fontos, mert fiúk részéről eddig csak a megalázást kaptam. Ezt kiabálták utánam: "Fúj". Ha volt egy fiú, akivel jóba lettem, hátba támadott. Ezért vagyok tartózkodóbb minden téren a fiúkkal szemben.
                                  Aznap este volt egy próba, amin kalotaszegi legényes pontot vettünk. A próba előtt, amikor megérkeztem, csak ő volt ott. Beszélgettünk, persze, de itt is előjött az a bizonyos tartózkodás. Nem bízok semmiben, így beszédtémát sem igen találok ilyenkor. Ehhez nekem hosszas megfigyelés kell, hogy lássam, kikkel miről beszél. A népzenénél maradtam, de mire ezt felhoztam volna, megjöttek a többiek. Nem az volt a baj, hogy megjöttek, hisz azután még sokáig nem kezdődött a próba, hanem az, hogy épp beszéltem, és akinek van egy csöppnyi tisztelettudata nem vág az ember szavába. Egyik fiú tag bejött és szinte utasította, hogy tanítsa meg neki a nehezebbiket.
                                A tábor véget ért, a búcsú ideje is hamarosan eljött. Mindenkitől elköszöntem, vagyis szinte mindenkitől. Arról véletlenül megfeledkeztem aki a párom volt. Viszont Tőle sikerült elköszönnöm. Kicsit nehézkes, hisz magasabb, de ez párszor viccesen jött ki, na mindegy :)

Mindent elmod

      Ha valaki lefordítja, tudni fogja hogy érzek most, de ez nálam általában pillanatnyi. Általában.

Hajköltemény

Saját készítésű hajak :)

Mind mind, egytől egyig az én művem :)

Bolondgomba

                           Eljött hát aminek el kellett jönnie. Végre erdélyi táncokat veszünk, hisz az oktatónk sikeresen leérettségizett. (hipp-hipp-hurrá :D ) Kár hogy nem tudtuk ezt csinálni egész héten, hisz így csak az alapok alapjait tudjuk átvenni, bár lehet barátnőmmel megkérjük hogy az amugyis próbákon tanítsa meg nekünk a szünetekben.  Hú ez lett aztán a barokk körmondat :D                         Nem tehetek róla, sokszor ilyen vagyok, pörgök mint a  bolondgomba. Ez a legtöbbször azért van mert kevesen alszok, vagy ... nem is tudom, maradjunk az alvásnál :)
Azt hiszem ide nem írok többet, majd ha jön az ihlet. ( amit úgy érzek fog jönni :P)

Tánc

 

                        Ma reggel, amikor a táborra készülődtem, mezőségi zenére gyakoroltam a fiú részét. Megígértem Barátnőmnek, hogy mindenképpen megtanulok pár figurát, hogy tudjunk majd táncházban táncolni, ha esetleg nem kérne fel senki. Ekkor rájöttem valamire. Szerelmes vagyok. De ez nem az a fajta szerelem amit a regények megírnak, sem olyan amit a legtöbb film megjelenít. Ez más, hiszen nem ember a tárgya.
                             Szerelmes vagyok a táncba, és a népzenébe. Erre akkor ébredtem rá, amikor már vagy 10-edszer táncoltam el egy mezőségit, persze pár nélkül. Ha most jött volna valaki, hülyének nézett volna. Így sejtem, hogy miért örülök annyira ha látom őt. Hisz ő a legjobb táncos- na meg a testvére- akit ismerek. Ő tanította meg nekem ezt a fajta táncot. Ez olyan mint amikor egy barátod/barátnőd összehoz a szíved választottjával, ezért hálásak vagytok neki. Én is ilyesvalamit érzek. De nekem a pozitív jelenlétéért is hálásnak kell lennem, hisz szükségem van rá néha, mert elég negatív vagyok. Persze, nem ő az egyetlen aki feltölt +-okkal, hanem a többi barátom is (amiből kevés van).
tehát köszönöm mindenkinek aki mellettem áll, és "feltölt" energiával, és köszönöm hogy táncolhatok!

Zene & Írás

     Manapság egyre jobban összezavarodok önmagamtól. Én ilyenkor megfelelő zenével próbálom

helyrehozni azt a bizonyos egyensúlyt, illetve az írással.
     Leginkább zongora darabokat vagy népzenét szoktam hallgatni. Zongora darabban Yiruma zongora darabjait hallgatom. Megnyugtatóak, és mindig aktuálisak.
    Írni pedig azért szeretek, mert az ezelőtti pár évemben elvesztettem a feltétlen bizalmam mindenkiben. Szemtől szemben képtelen vagyok ilyenekről beszélni, mint amiket ide leírok. Ha leírom, megkönnyebbülök. Igaz, az ötletet egy sorozatból szedtem, de rájöttem, hogy nem is olyan nagy hülyeség. Segít a személyem fejlődésében. Mivel dolgokat kiírtam magamból, úgy érzem hogy  már elmondtam valakinek, így már annyira nem érdekel, mert "távozott".

Álom

                                    Fél órával próba előtt érkeztem a tükrös próbateremebe. Tudtam, hogy ilyenkor még nincs senki, hisz nem a szokásos napon tartottuk, mert vendégeket is hívtunk: a Mohácsiakat. A telefonomhoz rögzítettem két hangszórót, és elindítottam Justin Timberlake: Suit & Tie című feldolgozását Max Schneider előadásában. Egy koreográfiát gyakoroltam. Freestyle tánc. A Step up 4 része megihletett, így erre a dalra próbálkoztam. Így nézhetett ki a tánc:
                                      Az elején előre sétálok, majd egy laza tánc még talpon. Amikor elkezdődött a gyorsabb rész, következhettek a figurák. Többször elrontottam, és újra próbáltam. Annyira beleéltem magam, hogy amikor utoljára tökéletesen elnyomtam, tapsot hallottam. Nem néztem az időt, így azt sem vettem észre, hogy mindenki megérkezett. Az ajtóban álltak. Ahol én táncoltam onnan teljesen feltűnőek lettek volna, ha az a volna ott nem lett volna. Mindenki itt volt, kivételes alkalmak egyike. Még Ő is. Elragadtatva nézett rám. Zavarban voltam, hisz így még senki nem látott táncolni, ha lett volna rá alkalom akkor azt mondtam nem tudok. Mindenki mosolygott, és faggatott hol tanultam.
A BÜSZKESÉG tükröződött mindenki arcán. Az ÖVÉN is. Ez azért fontos, mert leginkább neki akarok megfelelni, vagyis hozzá hasonlítani.
Majd felébredtem. Rájöttem, hogy ilyen szürke kisegér maradok örök életemre. Egy stréber, semmire nem alkalmas lény.

Példakép

                           Végre elérkezett a nap! Egy hétig, bár nem éjjel-nappal, a közelében lehetek. Tánctábor lesz, ahol ő az egyik oktató. Ennek csak annyi a hátránya, hogy kis eséllyel lesz a párom, de ez annyira nem zavar. Igaz, sokat áradozok róla, de ez még nem jelenti hogy szerelmes vagyok. Csak Csodálom, szeretem mint embert, szeretem a humorát, és csodálom ügyességét, türelmét, és az emberekhez való kedvességét. Ha rossz kedve van, akkor csak csendben sétál, vagy ül. Véletlenül sem mondaná el mi a baja, nem jártatja feleslegesen a száját. Nem is baj. Jó családban nőtt fel, jó nevelést kapott. Így mindenkivel figyelmes, és ha sírsz, letörli a könnyeidet.
                Örülök hogy megismerhettem, mert ezt a fajta törődést eddig nem ismertem. Amikor átmentem egy másik iskolába, elveszítettem a legjobb barátnőmet. Mindketten megváltoztunk. Az új suliban sokan bántottak öltözetem, tartásom és vidékies viselkedésem miatt. Szerencsére ez mára megváltozott, ahogy én is. De ennek köszönhetően jóval távolságtartóbb lettem mindenkivel. Nálam szóba sem jöhet ölelés, vagy  puszi barátok között. A tánccsoportban is csak nehezen szoktam hozzá az efféle köszönés módhoz. Sajnos máig vannak olyanok, akik a régi énem alapján ítélnek meg, és kerülnek, emberszámba sem vesznek. Szerencsére egyre több barátra teszek szert. NEKI köszönhetem mindezt, hisz az ő példáján próbálok élni: kedvesen, türelmesen, humorosan és segítőkészen. Az udvariasságot direkt hagytam ki, hisz az nekem sokszor nem megy. De már azon is dolgozom.

SZÉP HETET AZOKNAK AKIK OLVASSÁK!

Rajz

Amikor megihlet valami, jó dolgok is kisülhetnek belőle. Ez az ihletés lehet hiány, szenvedés, vagy csak simán az idő szépsége. De lehet akár egy "múzsa" is

Fizikai Gyengeség

        Épp futottunk. Edzés volt. körülbelül 3 kilométer lehetett a táv, de azt is erőltetett ütemben kellett megtenni. A második kilométer után rosszul éreztem magam. Próbáltam tartani magam, mert ő is ott volt. Egy ideig sikerült, de elgyengültem. Az oldalam szúrt, hányinger kerülgetett, és levegőt is alig kaptam. Majdnem összeestem. Barátnőm hátramaradt velem. Amikor a többiek eltűntek a szemünk elől kocogni kezdtünk, hisz azt sem tudtuk merre kell menni.
Az utolsó 200 métert sprintelni kellett volna, de tudtam, ha én megpróbálom, 5 méter után a combizmaim megfeszülnek, majd elgyengülnek. Ezt pedig teljes szégyen, azaz elesés követte volna. Persze én maradtam leghátul, de ez most nem érdekelt, csak az bosszantott, hogy röpke 3 kilométert nem bírok ki, holott 6 km-t szoktam megtenni.
          Mind emiatt elhatároztam, hogy minden reggel, ha sikerül 4.30 vagy 5.30-kor felkelnem, futással indítom a napot. Azzal a 6 kilométerrel amit vagy 1 éve elhanyagolok. Hanyagolom a nagyobb ételadagokat, és újra bevezetem az éjszakai tornát. Kívánjatok sok sikert hozzá


.River Flow in You GITÁRON

Mégis szerelem?

                  Beléptem a hatalmas nézőtérre. Annyira mégsem volt hatalmas, hogy észre ne vegyem. Épp bemutató volt. Annak a csoportnak a bemutatója, akikhez egészen mostanáig nem csatlakoztam. Tudtam hogy ő is tagja ennek a társulatnak. Fehér térdig érő szoknyával és fekete V kivágású pólóval tiszteltem meg az eseményt. Ahogy megláttam a színpadon, a lélegzetem is elállt. Másra sem tudtam figyelni, csak a mozdulataira, az ívekre amiket kezeivel és lábaival írt le. Bár az egész csoport táncolt, az én figyelmem mégis ő kötötte le. Valamiféle boldogság járt át, hogy láthatom.
                    Amint vége lett az előadásnak, megkerestem a barátnőmet aki szintén szerepelt. Reméltem, sőt tudtam hogy üdvözölni fog Ő. Ahogy sétáltam a lánnyal a forgalmas folyosón, támadott. Pont, amikor nem számítottam rá. Tudta a gyenge pontom: csikis és ijedős vagyok. Ezt kihasználva a frászt hozta rám. Majd sietett tovább, hisz más dolga is volt.

                    Pér perccel később moldvai táncház következett. Sok párcsere és körtánc után én kerültem mellé. Örömöm leírhatatlan volt. Senki nem tudja az érzelmeim, sőt nem is sejtik. Vagy ha mégis akkor sem lehetnek benne, bár lehet elég nyilvánvaló a pír az arcomon amikor a közelében vagyok, illetve a viselkedésem is megváltozik. 

A legviccesebb mégis az, hogy ez NEM az amire gondolnak sokan, akikkel beszélek erről. Ez csak megfelelés vágy. 

Erdély

Május 31.

Hajnali fél5 kor indultunk Magyarország ÉNY-i részéről. Kényelmes kisbuszban utaztunk. majdnem 8 órás út után elértük a határt, majd még 5 óra után megérkeztünk a szállásunkra, Aranyosgyéresen. Csodaszép volt a táj, és az emberek is közvetlenek voltak, nem úgy mint itthon. Vacsora után, ami sült hús volt egy buliban is részt vehettünk.

Június1.

Reggel a fogcsikorgató hidegre lehetett kelni. Ma volt a gála napja. Lengyelek, törökök és románok is részt vettek. Érdekes táncokat láthattunk. Este táncházat tartottunk.

Június2.

Kirándulás Gyulafehérvárra. Csodaszép várat és templomot láthattunk. Ezenkívül 2 múzeumot is meglátogattunk. Éjszaka a törökök csinálták a hangulatot. Mit ne mondjak. Tudnak mulatni.

Június3.

Korán, reggeli után történt a hazaindulás. Körösfőn megálltunk vásárolni. Csodaszép viseletek, blúzok és kerámia tárgyak vártak gazdára.
Este8 körül már otthon is voltam.