Néptánc tábor
Hétfő:
Papám egy órával korábban vitt a helyszínre. Azt hittem, egyedül kell majd várnom a többiekre, de nagy meglepetésemre sas is ott volt. (hogy miért ezt a nevet kapta, kiderül később). Jól elbeszélgettük az időt, és sok dologra fény derült amire mindig is kíváncsi voltam. Később a többiek is megérkeztek, és elkezdődött a tábor. Hatalmas élmény volt újra találkozni azokkal, akiket egy éve nem láttam. Este, mivel ott aludtunk páran, énekeltünk, amit gitáron kísért Ő, akit ezentúl szilvásbuktának titulálok. (későbbi bejegyzésben ennek oka is kiderül) Nagyon nagyon nagyon jó volt. :)
Kedd:
Még ébren voltunk, egy óra körül kerülhettünk ágyba. Amikor nagy nehezen megébredtünk, barátnőm, citrom is megérkezett. Végre ő is ott aludt velünk. Magyarbődi táncokat tanulhattunk. Csodaszép énekeket tanultunk. Este szintén gitároztunk, énekeltünk, amire később panasz is érkezett. Hoppá, de mindegy is :) Azért nem írok sokat, mert olyan sok minden történt hogy szinte nem is emlékszem rá. :)
Szerda:
Komolyan mondom, innen kezdődött minden vicces, aranyos igazi tábori hangulatos dolog. Ezen a napon tartottunk táncházat. Amíg erre vártunk láttam, hogy Sas egyedül ül, és hallgatja a zenéjét. mivel nem találtam fel magam semmivel, odaültem mellé. Mutatott egy tök profi moldvai zenét. Annyira jó!! :) A táncház után este Bedobtuk magunkat Citrommal, és este folytattuk a táncházat egy kis forgatóssal. Amíg Citrom Sassal táncolt, én karra erősítettem Szilvásbuktával. Vicces volt, hiszen felrakott egy gerendára amit alig értem el, hogy felhúzzam magam. Nem jött össze. :D
Este kapta mindenki a becenevét. Citrom, vacsora közben magyarázott valamit, amiből csak annyit lehetett érteni, hogy :
- Citrom vagyok.- :D
Sas, egy olyan állat aminek nem áll fel. Ez viccesen jött ki, valahogy Ő bátyja kapta meg ezt a nevet. Ő pedig azért lett szilvásbukta, mert mindig ezt hajtogatja :D
Csütörtök:
Az utolsó ott alvás. Mit ne mondjak, hoztuk a formánkat. Zengett tőlünk a falu. Kacajunk elhatott a messzeségbe. Csillagászati tehetségem megcsillogtattam, majd bizonyossá vált, hogy nncs igazam. Ez az este szülte a legtöbb jókedvet. Én azon nevettem ahogy Citrom nevet. Szilvásbukta rajtunk nevetett, szinte sírt a nevetéstől. Sosem felejtem el azt az éjszakát.
Péntek:
Hajnali háromkor a következő párbeszéd hangzott el:
-Három óra van- kezdtem az álmosságtól rekedt hangon- de szerintem inkább aludjunk.- Citrom, akit felkeltettem, mivel megbeszéltük, hogy felverjük a fiúkat ebben az időben.
-Most komolyan felkeltettél ezért?- hangzott a felháborodás.
Az utolsó nap. Kemény munka állt előttünk, hisz a műsorra még semmi sem volt készen. Ez meglátszott magán a műsoron amit kellőképpen elrontottunk. Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt, amit én éltem át karikázás közben. Elhagyottság, kudarc, szégyen. Ez mind együtt.
Szombat:
Az otthoni képzés első napja. nem volt kedvem hozzá, mert tudtam, a lány is ott lesz. Kemény nap volt, főleg, amikor láttam, ők kettesben maradtak. Eztán hazakísértem a Lányt. Órákon át beszéltünk. Megvilágosodtam, és már nem vagyok féltékeny, ha lehetett annak nevezni. Három éve tartják a kapcsolatot, rendesen. Ebből hamarosan lesz valami. Eddig az útjukban akartam állni, de innentől kezdve igyekszem minél inkább közelebb hozni őket egymáshoz. Persze ehhez nekem semmi jogom, hisz az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Vasárnap:
Szomorúságom derűre váltott, ami eddig elszomorított, örömet okoz. Örültem mikor kettesben maradtak, amikor összenéztek, amikor beszélgettek. Rájöttem, nekem nem Őt teremtette az Úr. Eddig is éreztem, csak annyira kétségbe voltam esni, hogy senkim nincs, hogy ebbe lovalltam bele magam. Uram add meg nekik a boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése