Úri muri kritika
Az Úri muri a magyar irodalom egyik leghíresebb emblematikus története. Szakmáry Zoltán, a
mintagazdasággal kísérletező földbirtokos új akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét környezete
állóvizében. Házassága romokban, és szorongatják az adósságok, illetve lelkiismerete szeretője, Rozika miatt.
A darabot Bezerédi Zoltán tette színpadképessé Győrött.
// Csak korhűen //
A rendező fontosnak tartotta, hogy az akkori falusi élet csömörét, azaz a dzsentriket korhűen,
naturalistán ábrázolja, akárcsak Móricz. A naturalista vonások leginkább a szereplők viselkedésein jelent
meg, akik nagy beleéléssel köpködték a sört, böffentettek, illetve beszéltek teli szájjal, és még sorolhatnám.
Számomra a jelemezek nagyon megnyerőek voltak. Mindegyik jelentett valamit. Mind mondott valamit a
viselőjéről, mégis korhű maradt. Az urak a kocsmában egytől egyig átlagos viseletben szerepeltek. Csizma,
mellény, ing, és fekete nadrág, ahogy az alföldi nemeseknél szokás. A sorból egyedül Zoltán, Csörgheő Csuli,
és a Lekenczey Muki öltözéke tért el. Szakmáry egyedüli fehér inge az újítást szimbolizálhatta, hogy ő más,
hogy ő képes másra is. Többre! Csuli egyszerű, mégis sötét öltözéke nemesi mivoltát kész mutatni. Felesége
szintén ehhez hasonlóan öltözött. Egyszerű és szerény, mégis szép. A Muki ruhája kirívóan idegen volt a
többiekétől, akárcsak ő maga. Rozika, Zoltán szeretője jelleméhez illő színekben pompázott. Rikító vörös. Ez
a viselet abban az időben a könnyűvérű, " mindent megteszek, hogy elérjem a célom. mindent! " típusú lányok
hordták. Rhédey Eszter, Zoltán felesége, pedig ennek ellenkezője volt. Visszafogott, mégis divatos ruhája azt
sugallja, "minden rendben. Ő tökéletes, akárcsak az élete. " Bordó szín ruhája az eleganciát, a nemesi vért
szimbolizálja. A cigányok viseletében van kifogásolni valóm, méghozzá a szín. Hiányoltam azt a tarkán
díszítettséget, ami a cigány viseletekre, ruhákra jellemző.
// Minden ember számít//
Bezerédi úr említette, hogy ez az a mű amivel igazán lehet zsidózni, és cigányozni. Milyen igaz. Mégis,
talán az fontosabb, hogy Móricz beleírta őket a regényébe. Számomra ezzel azt sugallja, hogy akármilyen
értéket is képvisel, mégis, minden ember számít. Megjelennek benne a cigányok, mint említettem. Abban az
időben mást sem csináltak, mint mulattattak, táncoltak, és eladták magukat. Legfőképp az asszonyok. Ezenkívül
loptak, csaltak. Nem szerették őket, nem szerették a nyelvüket, és ez érződik a darabban is.
A Zsidóknak is minden rétege megjelenik a műben. Az értelmiségi, aki a patikus, a művész, és a pénzes. Mind
más-más karakter, így más-más társadalmi bírálatban részesülnek.
// Folklorisztikus elemek a színpadon//
Számomra legkedvesebb meglepetés, amit a darab tartogatott, az a folklorisztika. Népies elemek, mind a
zenében, mind a táncban, felbecsülhetetlen. Személyes véleményem, hogy a népzenével mindent ki lehet fejezni,
örömöt, bánatot, fáradságot, szerelmet, bujaságot, és még sorolhatnám. Ezt a darab zeneszerzője tökéletesen
alkalmazta. Ezenkívül ebből az is kiderült, hogy a magyar ember nem volt meg mulatás nélkül. Megdöglött a
vadkan? Húzd rá! Elhagyott az asszony? Húzd rá! Bár a táncos elemekkel kapcsolatban van kifogásom. A
táncoktató több energiát is befektethetett volna a lépésen megtanításába. Több jelenetben észleltem hibát,
bár ez kívülállók számára nem tűnt fel, ráadásul a hangulat mindezt ellensúlyozta.
// Túl-Mélyen szántó-k //
Számomra a mű mondanivalója egyszerű. Mindent problémámat megoldhatom egy revolverrel, és pár golyóval.
Viccet félretéve. Nekem semmit nem mondott a színdarab, viszont a mű annál inkább. Mit tehet az az ember,
akit a társadalom visszahúz? Mit tehet az, aki mindent tönkretett magakörül? Semmit. Csak véget nem érő
mulatásba kezdhet. Ezenkívül szerepel még a darabban is a szerintem túl erőltetett pillangós jelentet. A maga
túlerőltetett mondanivalójával. Minden csak távolról szép. Így vagyunk manapság a posztokkal. Amíg
alkalmazottak vagyunk, szépnek látjuk a főnöki széket. Amikor beekerülünk, megtapasztaljuk annak súlyát, és
már nem is olyan szép mint hittük. De mindenki megtapasztalja ezt az érzést már középiskolás, vagy
egyetemista korában. Óvodásan vágyunk az iskolába, szépnek, jónak tűnik. Iskolásan rájövünk, hogy nem voltunk
normálisak, hogy ezt óhajtottuk.
Az úri muri lenyűgöző móriczi tabló a milleniumi idők végi Magyarországról, a tragédiába vezető
veszett semmittevésről, középpontjában egy feloldhatatlan magánéleti konfliktussal. Egyszersmind kortól és
időtől független általános látlelet, a dorbézolós "egyszer-élünk" felfogás bírálata, következményeinek
szigorú számbavétele.
