Példakép

                           Végre elérkezett a nap! Egy hétig, bár nem éjjel-nappal, a közelében lehetek. Tánctábor lesz, ahol ő az egyik oktató. Ennek csak annyi a hátránya, hogy kis eséllyel lesz a párom, de ez annyira nem zavar. Igaz, sokat áradozok róla, de ez még nem jelenti hogy szerelmes vagyok. Csak Csodálom, szeretem mint embert, szeretem a humorát, és csodálom ügyességét, türelmét, és az emberekhez való kedvességét. Ha rossz kedve van, akkor csak csendben sétál, vagy ül. Véletlenül sem mondaná el mi a baja, nem jártatja feleslegesen a száját. Nem is baj. Jó családban nőtt fel, jó nevelést kapott. Így mindenkivel figyelmes, és ha sírsz, letörli a könnyeidet.
                Örülök hogy megismerhettem, mert ezt a fajta törődést eddig nem ismertem. Amikor átmentem egy másik iskolába, elveszítettem a legjobb barátnőmet. Mindketten megváltoztunk. Az új suliban sokan bántottak öltözetem, tartásom és vidékies viselkedésem miatt. Szerencsére ez mára megváltozott, ahogy én is. De ennek köszönhetően jóval távolságtartóbb lettem mindenkivel. Nálam szóba sem jöhet ölelés, vagy  puszi barátok között. A tánccsoportban is csak nehezen szoktam hozzá az efféle köszönés módhoz. Sajnos máig vannak olyanok, akik a régi énem alapján ítélnek meg, és kerülnek, emberszámba sem vesznek. Szerencsére egyre több barátra teszek szert. NEKI köszönhetem mindezt, hisz az ő példáján próbálok élni: kedvesen, türelmesen, humorosan és segítőkészen. Az udvariasságot direkt hagytam ki, hisz az nekem sokszor nem megy. De már azon is dolgozom.

SZÉP HETET AZOKNAK AKIK OLVASSÁK!