Hiány

  Valamilyen kő nyomja a gyönge szívemet. De miféle kő? És miért? Pár hónapja közelebbi baráti kapcsolatba kerültem ismerősömmel. Nem nem úgy közelebbi hanem mint jó baráti viszonyba. És nagyon félek, hogy ezt elveszíthetem. Egyre többet beszéltünk facebookon is, és szinte minden beszélgetés vége az lett, hogy " Ez hosszú beszélgetés lenne" vagy padig " Erről személyesen lenne jobb beszélni". Igen "lenne". Rájöttem, hogy Ő az egyetlen a baráti társaságomból, akivel még soha, de soha nem beszélgettem komolyabban. Mármint cseverésztünk, de az nem ugyanaz. Én annyi mindent megteszek, hogy ez a bizalom kölcsönös legyen, de hiába. 
 Most táborozik. Rossz érezni azt, hogy messze van, ráadásul jól is érzi magát mások társaságában. A minap ismerősöm mondta, hogy egy lánnyal beszélt telefonon. Nem érdekel hogy ki, miért, mennyire szereti.... stb. Engem csak az érdekel, hogy miatta ne veszítsem el. Ameddig én ezt írom, ő biztosan épp nevet, beszélget, jól érzi magát. Talán a lánnyal van, talán nem. De engem nagyon zavar. Mármint amikor igyekszem kapcsolatot létesíteni vele, hogy beszélgessünk, akkor 1-2 szóval elintéz és megy tovább. Tudniillik én ártalmatlan kérdéssel kezdem az ilyet, de aki odafigyel az éeszreveszi, hogy az olyan kérdés aminek van továbbja. Lesz egy következő, mert magában nincs értelme.

Mindegyis, Menjen a fenébe!

Egy magyar házi

Úri muri kritika

   Az Úri muri a magyar irodalom egyik leghíresebb emblematikus története. Szakmáry Zoltán, a

mintagazdasággal kísérletező földbirtokos új akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét környezete

állóvizében. Házassága romokban, és szorongatják az adósságok, illetve lelkiismerete szeretője, Rozika miatt.

A darabot Bezerédi Zoltán tette színpadképessé Győrött.

// Csak korhűen //

   A rendező fontosnak tartotta, hogy az akkori falusi élet csömörét, azaz a dzsentriket korhűen,

naturalistán ábrázolja, akárcsak Móricz. A naturalista vonások leginkább a szereplők viselkedésein jelent

meg, akik nagy beleéléssel köpködték a sört, böffentettek, illetve beszéltek teli szájjal, és még sorolhatnám.

Számomra a jelemezek nagyon megnyerőek voltak. Mindegyik jelentett valamit. Mind mondott valamit a

viselőjéről, mégis korhű maradt. Az urak a kocsmában egytől egyig átlagos viseletben szerepeltek. Csizma,

mellény, ing, és fekete nadrág, ahogy az alföldi nemeseknél szokás. A sorból egyedül Zoltán, Csörgheő Csuli,

és a Lekenczey Muki öltözéke tért el. Szakmáry egyedüli fehér inge az újítást szimbolizálhatta, hogy ő más,

hogy ő képes másra is. Többre! Csuli egyszerű, mégis sötét öltözéke nemesi mivoltát kész mutatni. Felesége

szintén ehhez hasonlóan öltözött.  Egyszerű és szerény, mégis szép. A Muki ruhája kirívóan idegen volt a

többiekétől, akárcsak ő maga. Rozika, Zoltán szeretője jelleméhez illő színekben pompázott. Rikító vörös. Ez

a viselet abban az időben a könnyűvérű, " mindent megteszek, hogy elérjem a célom. mindent! " típusú lányok

hordták. Rhédey Eszter, Zoltán felesége, pedig ennek ellenkezője volt. Visszafogott, mégis divatos ruhája azt

 sugallja, "minden rendben. Ő tökéletes, akárcsak az élete. " Bordó szín ruhája az eleganciát, a nemesi vért

szimbolizálja. A cigányok viseletében van kifogásolni valóm, méghozzá a szín. Hiányoltam azt a tarkán

díszítettséget, ami a cigány viseletekre, ruhákra jellemző.

// Minden ember számít//

  Bezerédi úr említette, hogy ez az a mű amivel igazán lehet zsidózni, és cigányozni. Milyen igaz. Mégis,

talán az fontosabb, hogy Móricz beleírta őket a regényébe. Számomra ezzel azt sugallja, hogy akármilyen

értéket is képvisel, mégis, minden ember számít. Megjelennek benne a cigányok, mint említettem. Abban az

időben mást sem csináltak, mint mulattattak, táncoltak, és eladták magukat. Legfőképp az asszonyok. Ezenkívül

loptak, csaltak. Nem szerették őket, nem szerették a nyelvüket, és ez érződik a darabban is.
 A Zsidóknak is minden rétege megjelenik a műben. Az értelmiségi, aki a patikus, a művész, és a pénzes. Mind

más-más karakter, így más-más társadalmi bírálatban részesülnek.

// Folklorisztikus elemek a színpadon//

    Számomra legkedvesebb meglepetés, amit a darab tartogatott, az a folklorisztika. Népies elemek, mind a

zenében, mind a táncban, felbecsülhetetlen. Személyes véleményem, hogy a népzenével mindent ki lehet fejezni,

örömöt, bánatot, fáradságot, szerelmet, bujaságot, és még sorolhatnám. Ezt a darab zeneszerzője tökéletesen

alkalmazta. Ezenkívül ebből az is kiderült, hogy a magyar ember nem volt meg mulatás nélkül. Megdöglött a

vadkan? Húzd rá! Elhagyott az asszony? Húzd rá! Bár a táncos elemekkel kapcsolatban van kifogásom. A

táncoktató több energiát is befektethetett volna a lépésen megtanításába. Több jelenetben észleltem hibát,

bár ez kívülállók számára nem tűnt fel, ráadásul a hangulat mindezt ellensúlyozta.

// Túl-Mélyen szántó-k //

  Számomra a mű mondanivalója egyszerű. Mindent problémámat megoldhatom egy revolverrel, és pár golyóval.

Viccet félretéve. Nekem semmit nem mondott a színdarab, viszont a mű annál inkább. Mit tehet az az ember,

akit a társadalom visszahúz? Mit tehet az, aki mindent tönkretett magakörül? Semmit. Csak véget nem érő

mulatásba kezdhet. Ezenkívül szerepel még a darabban is a szerintem túl erőltetett pillangós jelentet. A maga

túlerőltetett mondanivalójával. Minden csak távolról szép. Így vagyunk manapság a posztokkal. Amíg

alkalmazottak vagyunk, szépnek látjuk a főnöki széket. Amikor beekerülünk, megtapasztaljuk annak súlyát, és

már nem is olyan szép mint hittük. De mindenki megtapasztalja ezt az érzést már középiskolás, vagy

egyetemista korában. Óvodásan vágyunk az iskolába, szépnek, jónak tűnik. Iskolásan rájövünk, hogy nem voltunk

normálisak, hogy ezt óhajtottuk.

        Az úri muri lenyűgöző móriczi tabló a milleniumi idők végi Magyarországról, a tragédiába vezető

veszett semmittevésről, középpontjában egy feloldhatatlan magánéleti konfliktussal. Egyszersmind kortól és

időtől független általános látlelet, a dorbézolós "egyszer-élünk" felfogás bírálata, következményeinek

szigorú számbavétele.

Alba Regia TE a pávában első elődöntő :D

Szilveszter Part1

                 2013 búcsúztatása, 2014 köszöntése Csobánkán. Az Isten mosolya közösség által szervezett
programon körülbelül huszan-huszonnégyen vettünk részt. Csodás esemény volt. Az odautazást, ketten keztük meg, és a végére 5-en érkeztünk meg a Csobánkai plébániára, ahol mindenki megelen fogadott mindet. 2 puszi, vagy akár 3 is, ki hogy szokta meg. Jó volt az egy éve nem látott arcokat látnim újra beszélgetni velük, bekapcsolódni Isten közösségébe. Titusz atyával is amikor találkoztam zavaromban nem tudtam mit köszönjek, mit mondjak, de nagyon kedves és megértő volt.
                 A szervezők aranyos köszöntővel nyitották a műsort. Egy ismert dal átírtak, és elő is adták. :)
Ezt követte Titusz atya előadása, ami a szeretetről szólt.

  "Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.

Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

(1Kor 12,30–13,13)"  

Tanulságos, és szép beszéd volt. Ezt követte a vacsora, ami a tagok, résztvevők által hozott alapanyagokból készült. Finom, és bőséges volt. Ezalatt is lehetőségem nyílt a Pesti közösség tagjainak megismerésére. Ezt egy kis szünet követte, ami alatt a terem rendezése, illetve a vacsora eltakarítása zajlott. Ekkor jött el a kis kávézgatás ideje is. A kicsi konyhát áthatotta a frissen főtt kávé ínycsiklandó illata. Szinte minden ember kezében láttam egy műanyag, vagy porcelán bögrét amiben kávé volt.
              A szervezők ezután egy kis vetélkedővel dobták fel a hangulatot. A csapat 3 csoportra oszlott, amikor az előbbi kis szabadidőben osztottak be. 2 helyszín volt, és egy pihenő. Mi egy activity szerű játékkal kezdtünk. Egy sapkából kellett papírokat húzni. Ezekre vagy bibliai idézet volt írva amit ki kellett egészítenünk, vagy egy jelenet/személy akit el kell mutogatni. Itt 24 pontot tudtunk szerezni, hisz Titusz atya csak a játék felében kapcsolódott be. Így csak a végére tudta emelni a színvonalunkat. Ezután mi pihentünk a konyhában. Sütit kóstolgattunk, a fiúk a francia nyelv szépségeit és használatát vitatták az atyával, hisz mint tökéletesen beszélte szinte a nyelvet. Jó volt őket hallgatni, így egy.két szó/kifejezés is rám ragadt. Miután mindenki végzett előttünk, kezdetét vehette a második próbatétel. Zenék felismerése volt a feladat. Hol szerző/cím is kellett hol csak a cím, vagy hogy honnan ismerős. Ebben a játékban mi vittük a pálmát. A Régi zenéket a fiúk találták el, a modernebbeket viszont én. Ja, igen a csapatban én voltam egyedül lány, és ennek vicces volt az utóhangja, hamarosan említem is. A harmadik feladat pedig csapatonként más volt. Az első csapatnak(nekünk) konyha műsort kellett csinálni, a második csapatnak televíziós vásárlást, a harmadiknak pedtg tehetségkutató műsort. Mikor kimentünk készülődni a konyhába, Titusz atya franciául közvetítette a tervét. Mivel én nagyon alacsony szinten tanulom a nyelvet csak annyit értettem meg, hogy rólam, az csapat egyetlen lányáról beszélnek. Mikor a terv tudósítása befejeződött, Peti látta rajtam hogy nem igazán értettem így lefordította. Arról szólt, hogy engem, mint a csapat egyetlen lányát felpakolnak az asztalra, 5 szeletre vágnak, és belőlem készül majd a kaja. Ezen kívül 1000 más ötlet is született, így a fél óra alatt ami a rendelkezésünkre állt, az utolsó 5 percben készült egy terv. én, mint alapanyag szerepeltem a listán, hisz a kezemet belereszelték a tálba illetve a hajamból 1 cm is belekerült. A fiúk hatalmasat alakítottak, én csak ott álltam, és vártam a sorsomra. Végül harmadikok lettünk, de ez nem számít. Mindenki csodásan játszott, még a zsűri alakítása is csodálatos volt. Amíg az eredményekre vártunk ők is előadtak egy történetet ami ez volt.:The malacis and the wolf. Avagy a 3 kismalac átírt verziója ami irtó vicces volt. Ezt követte egy kis tánc tanulás. Ami ennek a táncnak a legalapabb alapjai voltak:

Persze mi nem ilyen stílusban nyomtuk. Ezután mindenki elment készülődni a misére, illetve az estére. Blúz, csinos ruha és csinos arc amerre csak néztem. A mise hatalmas élmény volt. Az az erő, az az átszellemültség, Isten közelsége. Valami csodálatos volt. Jó volt mindenkivel a teremben kezet fogni, és puszit adni. Le sem tudom írni mekkora élmény volt ez nekem.




to be continued......