Nem ismerek magamra! Ez nem én vagyok! Nem értem magam! Miért teszek olyat, amivel nem csak magamnak, de másoknak is ártok. Matt részegre inni magam, csak azért, mert nem kell fizetni érte? Nem! Nem ez az idok. Ez csak egy jó érv.
Talán azért teszek ilyet, hogy felejtsek? Hogy egy kis időre is,de ne érezzem hogy létezek? Esküszön lassan úgy érzem hogy pszcihológiai eset vagyok. Egy alkalmankénti öngyilkos hajlamú alkoholista? Pedig nem emlékszem hogy ért-e volna olyan trauma, hogy ez kialakuljon bennem. Nem. Ez más lesz. Még én sem tudom. Talán ennyire egyedül érzem magam? De hát ott van Citrom, Sas, Szilvásbukta és még sorolhtnám. Nem, nem erről van szó. Èn egy társra vágyom. De ez a baj. Hogy csak vágyom.
A sulimban a fiúk annyira letörték az önbizalmam, amennyire lehetett. Ezt fokozta az, hogy amikor a szép, de magát kövérnek és csúnyának valló barátnőmmel sétálok az Àrkàdban, minden fiú őt nézi. Ráadásul facen is rákeresnek. De ami a legjobban szokott fájni az az,amikor táncházban mindenkit többször felkérnek a lányok közül,de engem egyszer sem. (idebnem.tarzozik amikor szegyenszemre en kerek fel embert)
igem ez lett volna a napi kesergésem, és idáig is az a bűntudat juttatott, ami.majd megol baratnom lepedoje es szonyege miatt. Na meg felek miket csinaltam akkor amire nem emlekszem. DE NAGY BAROM VAGYOK!!!!!
Nagyon haragszom magamra és utálom is magam emiatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése