Tánc

 

                        Ma reggel, amikor a táborra készülődtem, mezőségi zenére gyakoroltam a fiú részét. Megígértem Barátnőmnek, hogy mindenképpen megtanulok pár figurát, hogy tudjunk majd táncházban táncolni, ha esetleg nem kérne fel senki. Ekkor rájöttem valamire. Szerelmes vagyok. De ez nem az a fajta szerelem amit a regények megírnak, sem olyan amit a legtöbb film megjelenít. Ez más, hiszen nem ember a tárgya.
                             Szerelmes vagyok a táncba, és a népzenébe. Erre akkor ébredtem rá, amikor már vagy 10-edszer táncoltam el egy mezőségit, persze pár nélkül. Ha most jött volna valaki, hülyének nézett volna. Így sejtem, hogy miért örülök annyira ha látom őt. Hisz ő a legjobb táncos- na meg a testvére- akit ismerek. Ő tanította meg nekem ezt a fajta táncot. Ez olyan mint amikor egy barátod/barátnőd összehoz a szíved választottjával, ezért hálásak vagytok neki. Én is ilyesvalamit érzek. De nekem a pozitív jelenlétéért is hálásnak kell lennem, hisz szükségem van rá néha, mert elég negatív vagyok. Persze, nem ő az egyetlen aki feltölt +-okkal, hanem a többi barátom is (amiből kevés van).
tehát köszönöm mindenkinek aki mellettem áll, és "feltölt" energiával, és köszönöm hogy táncolhatok!