Tegnap találkoztam a valaha volt legnagyobb régi szerelmemmel. :D Még mindig nagyon bírom, de az a bizonyos "láng" már rég kihunyt. Szegényem, szerelmi bánata van.. Most a táborban megtetszett neki egy csaj, akit az UTOLSÓ napon leszólított, és az a csaj az UTOLSÓ napon közölte vele hogy lehet belőle valami. Aranyom még ivott is /nem vizet/ hogy oldja a benne felgyülemlett feszkót.
Velem is így volt, az utolsó nap vallotta be, hogy (idézem:) "jobban bír, mint ahogy azt el tudom képzelni). Persze akkoriban, mint most se tudtam mit kellene csinálni, meg ilyenek, mert sík vagyok ezekhez a párkapcsolati izékhez.. csak tanácsokat tudok adni másoknak. És ezeket a dolgokat, csak könyvekben olvastam, filmekben láttam, tehát az elvárásaim is ehhez köthetőek. Épp ezért várom az egyetemet. :) ott remélem a nagy ŐT. :) Na de visszatérve a pajtimhoz..... Az én esetem merően más volt, hisz mi akkor már 2 hete tök jóban voltunk, és segítettem neki "meghódítani" a barátnőmet, aki jól kikosarazta. Utána való évben is nekifutottunk, volt valami randiszerűségem.. (de tényleg nem igen lehetett annak nevezni, semmi közös téma, ráadásul az egyik haverom aki bele van zúgva unokatesómba rajtunk lógott, mert a csaj lerázta) És elég gáz volt, de nem is baj. Ma már tudom, jobbat érdemel nálam :D Szurkolok nekik. :) Juhhu!
Na meg ott van az öccse. Na, az semmit nem változott, csak a hangja. Ha úgy szólna hozzám, hogy a szemem be lenne kötve tutkó hogy nem ismerném fel. Bár ő fura szemmel néz rám, mert én is megváltoztam, vagy nem tudom mi a baja velem, de én őt is ugyanannyira szeretem mint az összes barátomat aki közelebb áll hozzám. :)
Remélem nem utál vagy valami ilyesmi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése