Valamilyen kő nyomja a gyönge szívemet. De miféle kő? És miért? Pár hónapja közelebbi baráti kapcsolatba kerültem ismerősömmel. Nem nem úgy közelebbi hanem mint jó baráti viszonyba. És nagyon félek, hogy ezt elveszíthetem. Egyre többet beszéltünk facebookon is, és szinte minden beszélgetés vége az lett, hogy " Ez hosszú beszélgetés lenne" vagy padig " Erről személyesen lenne jobb beszélni". Igen "lenne". Rájöttem, hogy Ő az egyetlen a baráti társaságomból, akivel még soha, de soha nem beszélgettem komolyabban. Mármint cseverésztünk, de az nem ugyanaz. Én annyi mindent megteszek, hogy ez a bizalom kölcsönös legyen, de hiába.
Most táborozik. Rossz érezni azt, hogy messze van, ráadásul jól is érzi magát mások társaságában. A minap ismerősöm mondta, hogy egy lánnyal beszélt telefonon. Nem érdekel hogy ki, miért, mennyire szereti.... stb. Engem csak az érdekel, hogy miatta ne veszítsem el. Ameddig én ezt írom, ő biztosan épp nevet, beszélget, jól érzi magát. Talán a lánnyal van, talán nem. De engem nagyon zavar. Mármint amikor igyekszem kapcsolatot létesíteni vele, hogy beszélgessünk, akkor 1-2 szóval elintéz és megy tovább. Tudniillik én ártalmatlan kérdéssel kezdem az ilyet, de aki odafigyel az éeszreveszi, hogy az olyan kérdés aminek van továbbja. Lesz egy következő, mert magában nincs értelme.
Mindegyis, Menjen a fenébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése