2014. január 2., csütörtök

Szilveszter Part1

                 2013 búcsúztatása, 2014 köszöntése Csobánkán. Az Isten mosolya közösség által szervezett
programon körülbelül huszan-huszonnégyen vettünk részt. Csodás esemény volt. Az odautazást, ketten keztük meg, és a végére 5-en érkeztünk meg a Csobánkai plébániára, ahol mindenki megelen fogadott mindet. 2 puszi, vagy akár 3 is, ki hogy szokta meg. Jó volt az egy éve nem látott arcokat látnim újra beszélgetni velük, bekapcsolódni Isten közösségébe. Titusz atyával is amikor találkoztam zavaromban nem tudtam mit köszönjek, mit mondjak, de nagyon kedves és megértő volt.
                 A szervezők aranyos köszöntővel nyitották a műsort. Egy ismert dal átírtak, és elő is adták. :)
Ezt követte Titusz atya előadása, ami a szeretetről szólt.

  "Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
(1Kor 12,30–13,13)"  

Tanulságos, és szép beszéd volt. Ezt követte a vacsora, ami a tagok, résztvevők által hozott alapanyagokból készült. Finom, és bőséges volt. Ezalatt is lehetőségem nyílt a Pesti közösség tagjainak megismerésére. Ezt egy kis szünet követte, ami alatt a terem rendezése, illetve a vacsora eltakarítása zajlott. Ekkor jött el a kis kávézgatás ideje is. A kicsi konyhát áthatotta a frissen főtt kávé ínycsiklandó illata. Szinte minden ember kezében láttam egy műanyag, vagy porcelán bögrét amiben kávé volt.
              A szervezők ezután egy kis vetélkedővel dobták fel a hangulatot. A csapat 3 csoportra oszlott, amikor az előbbi kis szabadidőben osztottak be. 2 helyszín volt, és egy pihenő. Mi egy activity szerű játékkal kezdtünk. Egy sapkából kellett papírokat húzni. Ezekre vagy bibliai idézet volt írva amit ki kellett egészítenünk, vagy egy jelenet/személy akit el kell mutogatni. Itt 24 pontot tudtunk szerezni, hisz Titusz atya csak a játék felében kapcsolódott be. Így csak a végére tudta emelni a színvonalunkat. Ezután mi pihentünk a konyhában. Sütit kóstolgattunk, a fiúk a francia nyelv szépségeit és használatát vitatták az atyával, hisz mint tökéletesen beszélte szinte a nyelvet. Jó volt őket hallgatni, így egy.két szó/kifejezés is rám ragadt. Miután mindenki végzett előttünk, kezdetét vehette a második próbatétel. Zenék felismerése volt a feladat. Hol szerző/cím is kellett hol csak a cím, vagy hogy honnan ismerős. Ebben a játékban mi vittük a pálmát. A Régi zenéket a fiúk találták el, a modernebbeket viszont én. Ja, igen a csapatban én voltam egyedül lány, és ennek vicces volt az utóhangja, hamarosan említem is. A harmadik feladat pedig csapatonként más volt. Az első csapatnak(nekünk) konyha műsort kellett csinálni, a második csapatnak televíziós vásárlást, a harmadiknak pedtg tehetségkutató műsort. Mikor kimentünk készülődni a konyhába, Titusz atya franciául közvetítette a tervét. Mivel én nagyon alacsony szinten tanulom a nyelvet csak annyit értettem meg, hogy rólam, az csapat egyetlen lányáról beszélnek. Mikor a terv tudósítása befejeződött, Peti látta rajtam hogy nem igazán értettem így lefordította. Arról szólt, hogy engem, mint a csapat egyetlen lányát felpakolnak az asztalra, 5 szeletre vágnak, és belőlem készül majd a kaja. Ezen kívül 1000 más ötlet is született, így a fél óra alatt ami a rendelkezésünkre állt, az utolsó 5 percben készült egy terv. én, mint alapanyag szerepeltem a listán, hisz a kezemet belereszelték a tálba illetve a hajamból 1 cm is belekerült. A fiúk hatalmasat alakítottak, én csak ott álltam, és vártam a sorsomra. Végül harmadikok lettünk, de ez nem számít. Mindenki csodásan játszott, még a zsűri alakítása is csodálatos volt. Amíg az eredményekre vártunk ők is előadtak egy történetet ami ez volt.:The malacis and the wolf. Avagy a 3 kismalac átírt verziója ami irtó vicces volt. Ezt követte egy kis tánc tanulás. Ami ennek a táncnak a legalapabb alapjai voltak:
Persze mi nem ilyen stílusban nyomtuk. Ezután mindenki elment készülődni a misére, illetve az estére. Blúz, csinos ruha és csinos arc amerre csak néztem. A mise hatalmas élmény volt. Az az erő, az az átszellemültség, Isten közelsége. Valami csodálatos volt. Jó volt mindenkivel a teremben kezet fogni, és puszit adni. Le sem tudom írni mekkora élmény volt ez nekem.




to be continued......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése